Ez egy szabálytalan mese. Nem kerek, nem kocka, nem ovális. Leginkább lapos, hiszen eredendően egy füzetbe rajzolta Prücsök, aki egy mai, átlagos kisgyerek, aki nem szeret fogat mosni, szemetet levinni, templomba menni, sapkát-sálat-kesztyűt-alsógatyát felvenni. Hiszen kint nincs is hideg. Csak hó. És -220 fok. De hát ez természetes, hiszen tél van. De Prücsök nyáron sem szereti a szabályokat. Nem, ő egyáltalán nem szeret semmiféle szabályt, mert szabad akar lenni, azt csinálni, amit akar, télen, nyáron, éjjel, nappal.

„De kicsi csillagom, ebben a világban, nem lehet szabályok nélkül élni…”

Hát ha ebben a világban nem lehet, akkor majd ő, a saját kezével, a saját maga rajzolta mesevilágába belefirkálhatja a Nagy lila Szabálytalanítót, és akkor ott, a Fehér Lappok földjén, mindenki azt csinál, amit akar. Szabadon. Hát igen. De mi történik, ha a királykisasszonynak már nincs ínyére az etikett és az őt megmentő királyfi? Ha a boszi megissza saját varázsfőzetét? Ha a király úgy dönt, hogy inkább elvonul az erdőbe, egy fakunyhóba, hóba-fagyba, amikor az ellenség már a kaput döngeti? És vajon, boldogan éltek ameddig meg nem haltak?

Felnőttek számára is nehéz, sokszor megválaszolhatatlan kérdések ezek, hol a szabályok határa, miért fontos betartani őket, kellenek-e egyáltalán stb., stb.

Gyerekfejjel keressük a válaszokat. Talán az segít nekünk, felnőtteknek is, megbarátkozni az alapvető szabályokkal. Talán.