Tíz soros kis történet az igazság kereséséről. Tíz soros kis történet az állhatatosságról. Ugyanabban a tíz sorban bátorság,  humor, igazságszolgáltatás. Apró történetben nagy igazságok. Mégis, a nem ezek miatt választottam ki pont ezt a történetet: számomra az elengedés problematikája a legerősebb ebben a mesében. Anya-gyermek kapcsolata, a bizalom, a hit kérdése. Ezért esett a választás erre a legkisebbek számára is jól ismert magyar népmesére, amely manapság Arany László átirataként hallható leggyakrabban.

Bár a több száz éves történet az akkor aktuális ellenségképre íródott, az igazságkeresés aktualitása semmit sem vesztett, a magunk igazáért vívott harc ma ugyanolyan intenzitású, csak az ellenség személye változott, vált több alakúvá, több arcúvá. Mindebből mit is fog fel egy óvodás kisgyermek? Az értelmezésből valószínűleg semmit. A mese intenzitásából , a figurák elfogadásából vagy elidegenítéséből, a próbatételek  humorral kevert életszerűségéből annál többet. A klasszikus népmese a gyermekek körében állandóan visszatérő problematikájáról szól, hiszen a fiatalabb korosztály számára mindig problémát jelent, hogy mit kellene tenniük, milyen eszközeik vannak, ha valaki elveszi a személyes tárgyaikat, gúnyolja, esetleg bántja őket. Tűrjék el a megaláztatást, vagy önkényesen döntsenek és tegyenek meg mindent azért, hogy győzedelmeskedjen az igazságérzetük , hol a határ, amit átlépve nem sérülnek, és nem sértenek meg senkit? A bátor kiskakas története a legkisebbek kedvence, és nem a jól megérdemelt, csípős bosszú a titka, hanem a kiskakas személye, a példakép.  Mert a makacs kakas, a „kakaskodó nyakas”, ugyanaz a szeretettel teli kistollas, aki mindent megtesz, hogy örömet szerez gazdasszonyának.