Amphitryon – az évad második nagyszínpadi bemutatója
November 24-én 19 órától tartotta az évad második nagyszínpadi bemutatóját a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal által fenntartott Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata.
Heinrich von Kleist darabját, egy Molière-feldolgozást mutat be a társulat Bocsárdi László négyszeres UNITER- és Jászai-díjas alkotó rendezésében, aki negyedszer dolgozik a szatmári társulattal. Ő vitte színre a számos fesztiválszereplést megért Tévedések vígjátékát, a Scapint, illetve A nagy Romulus című előadást is, amelyet két évvel ezelőtt mutatott be a szatmári társulat.
„A hetvenedik évadra készülve az volt a legfontosabb szempontunk, hogy az ünnepi évad minden szempontból méltó legyen az 1953-as első, nagybányai évadhoz. Társulatunk első évadát olyan rendezők nevei fémjelezték, mint Harag György, Tompa Miklós, Farkas István és a pályakezdő Kovács Ferenc, a második évadban pedig már Szabó József (Ódzsa) is debütált. Az ünnepi évadot két megkerülhetetlen jelentőségű rendező, egy román és egy romámniai magyar mester, Andrei Șerban és Bocsárdi László rendezései indítják, éppen ezért. Az eredetileg novemberre tervezett ünnepi hétvégénk is ezzel az előadással vette volna kezdetét – a programot pedig változatlanul szándékozunk átemelni áprilisba, az eredeti terveinket ellehetetlenítő kormányrendelet hatálya utáni időszakra.
Egy ilyen ünnepi, évfordulós évadban mi magunk, a Harag György Társulat művészei is a saját identitásunkkal foglalkozunk: akkor is, amikor a jelenből kutatjuk a múltat, akkor is, amikor a múltnak szegezzük neki a jelent. Szimbolikus egybeesés, hogy Bocsárdi Lászlót éppen ez a darab foglalkoztatta, amely úgyszintén az identitás problematikáját feszegeti, egy napjainkban is releváns kontextus, a háború viszonylatában. Sorsszerű helyzet egy meghatározó pillanatban: hetvenedik évünket ünnepelve egy, a hetven évvel ezelőttiekhez méltó jelentőségű rendező szemüvegén át magunkra pillanthatunk és feltehetjük a kérdést: kik is vagyunk mi valójában?”
Az előadásban az olümposzi istenek a bolondját járatják az emberekkel, lemásolva, megduplázva egy-egy szereplőt. Magát a történetet számos módon feldolgozták, Szophoklész és Molière is írt darabot belőle, ám a legnépszerűbb és napjainkban legtöbbet játszott változat Heinrich von Kleisté, amit a Harag György Társulat is színre vitt.
„Számomra is egy fontos gondolat, hogy játszanak velünk az istenek, azt csinálnak velünk, amit akarnak. Mindenki eldöntheti, hogy mit ért istenek alatt. A darab az emberi kiszolgáltatottságról, ennek a kétségbeesett állapotáról szól. Közben persze a szerelemről is. Attól jó a szöveg, hogy van ez a rendkívüli kétségbeejtő látlelet, de ugyanakkor arra is rámutat, hogy az embernek megadatott a szerelem képessége, amitől értelmet, értéket nyer az élete. Az Amphitryon egy felbomló világról szól. Egy olyan világról, ahol az alapértékek eltűnőben vannak. Egy olyan káoszban vagyunk, amely a zsidó-keresztény kultúrkör leépülésének eredményeként a történelem során már többször ránk köszönt. Ilyenkor, mint most is, az tapasztalható, hogy teret kezdenek nyerni más vallások, megjelennek a vallásháborúk. Azt a teret, amit a kereszténység eddig betöltött a világban, azt el lehet foglalni” – mondja az előadás kapcsán Bocsárdi László háromszoros UNITER- és Jászai-díjas alkotó.
Amphitryon, a nagy hadvezér, hosszú háborúzás után diadalmasan tér haza. A felesége, Alkméné, nem ugrik örömében a karjaiba. Szerinte alig van pár órája, hogy a szerelem gyönyörein osztoztak együtt. Egyikük sem tudja, hogy az istenek gonosz játékának vannak kiszolgáltatva. Zeusz, az istenek istene, a férj képét öltötte magára, hogy Alkménével töltse az éjszakát.
A darab szereplői gyötrődve keresik a kiutat az emberi értelemnek ellentmondó labirintusból, egy olyan bizonytalan és kiismerhetetlen világban, ami a mai nézőnek sem ismeretlen. Harcolunk a tisztánlátás jogáért és mindig alulmaradunk.
Az előadás szereplői: Rappert-Vencz Gábor, Orbán Zsolt, Nagy Csongor Zsolt, Diószegi Attila, Sosovicza Anna, Budizsa Evelyn, Nagy Orbán, Varga Sándor, Gaál Gyula, Bezsán Noémi, valamint Alexa István, Bóné Szabolcs, Budai József és Fleisz Patrik, közreműködött Mezei Dávid fiúszoprán.
A produkció díszlettervezője Bartha József, jelmeztervezője Irina Moscu. Dramaturgkén Dálnoky Réka gondozta a szöveget, koreográfusként Bezsán Noémi segítette a színészek munkáját. A látványvilág Bányai Tamás világítástervező munkája nyomán érte el végső alakját, az előadás zeneszerzője Bakk-Dávid László volt.
A december 6-án esedékes Szabados Árpád bérletes, 7-én esedékes Szabadkai József bérletes, illetve a december 9-i Török István bérletes előadásra jegyek korlátozott számban a Szatmárnémeti Északi Színház jegypénztárában kaphatók, vagy online a biletmaster.ro oldalon.
„A hetvenedik évadra készülve az volt a legfontosabb szempontunk, hogy az ünnepi évad minden szempontból méltó legyen az 1953-as első, nagybányai évadhoz. Társulatunk első évadát olyan rendezők nevei fémjelezték, mint Harag György, Tompa Miklós, Farkas István és a pályakezdő Kovács Ferenc, a második évadban pedig már Szabó József (Ódzsa) is debütált. Az ünnepi évadot két megkerülhetetlen jelentőségű rendező, egy román és egy romámniai magyar mester, Andrei Șerban és Bocsárdi László rendezései indítják, éppen ezért. Az eredetileg novemberre tervezett ünnepi hétvégénk is ezzel az előadással vette volna kezdetét – a programot pedig változatlanul szándékozunk átemelni áprilisba, az eredeti terveinket ellehetetlenítő kormányrendelet hatálya utáni időszakra.
Egy ilyen ünnepi, évfordulós évadban mi magunk, a Harag György Társulat művészei is a saját identitásunkkal foglalkozunk: akkor is, amikor a jelenből kutatjuk a múltat, akkor is, amikor a múltnak szegezzük neki a jelent. Szimbolikus egybeesés, hogy Bocsárdi Lászlót éppen ez a darab foglalkoztatta, amely úgyszintén az identitás problematikáját feszegeti, egy napjainkban is releváns kontextus, a háború viszonylatában. Sorsszerű helyzet egy meghatározó pillanatban: hetvenedik évünket ünnepelve egy, a hetven évvel ezelőttiekhez méltó jelentőségű rendező szemüvegén át magunkra pillanthatunk és feltehetjük a kérdést: kik is vagyunk mi valójában?”
Az előadásban az olümposzi istenek a bolondját járatják az emberekkel, lemásolva, megduplázva egy-egy szereplőt. Magát a történetet számos módon feldolgozták, Szophoklész és Molière is írt darabot belőle, ám a legnépszerűbb és napjainkban legtöbbet játszott változat Heinrich von Kleisté, amit a Harag György Társulat is színre vitt.
„Számomra is egy fontos gondolat, hogy játszanak velünk az istenek, azt csinálnak velünk, amit akarnak. Mindenki eldöntheti, hogy mit ért istenek alatt. A darab az emberi kiszolgáltatottságról, ennek a kétségbeesett állapotáról szól. Közben persze a szerelemről is. Attól jó a szöveg, hogy van ez a rendkívüli kétségbeejtő látlelet, de ugyanakkor arra is rámutat, hogy az embernek megadatott a szerelem képessége, amitől értelmet, értéket nyer az élete. Az Amphitryon egy felbomló világról szól. Egy olyan világról, ahol az alapértékek eltűnőben vannak. Egy olyan káoszban vagyunk, amely a zsidó-keresztény kultúrkör leépülésének eredményeként a történelem során már többször ránk köszönt. Ilyenkor, mint most is, az tapasztalható, hogy teret kezdenek nyerni más vallások, megjelennek a vallásháborúk. Azt a teret, amit a kereszténység eddig betöltött a világban, azt el lehet foglalni” – mondja az előadás kapcsán Bocsárdi László háromszoros UNITER- és Jászai-díjas alkotó.
Amphitryon, a nagy hadvezér, hosszú háborúzás után diadalmasan tér haza. A felesége, Alkméné, nem ugrik örömében a karjaiba. Szerinte alig van pár órája, hogy a szerelem gyönyörein osztoztak együtt. Egyikük sem tudja, hogy az istenek gonosz játékának vannak kiszolgáltatva. Zeusz, az istenek istene, a férj képét öltötte magára, hogy Alkménével töltse az éjszakát.
A darab szereplői gyötrődve keresik a kiutat az emberi értelemnek ellentmondó labirintusból, egy olyan bizonytalan és kiismerhetetlen világban, ami a mai nézőnek sem ismeretlen. Harcolunk a tisztánlátás jogáért és mindig alulmaradunk.
Az előadás szereplői: Rappert-Vencz Gábor, Orbán Zsolt, Nagy Csongor Zsolt, Diószegi Attila, Sosovicza Anna, Budizsa Evelyn, Nagy Orbán, Varga Sándor, Gaál Gyula, Bezsán Noémi, valamint Alexa István, Bóné Szabolcs, Budai József és Fleisz Patrik, közreműködött Mezei Dávid fiúszoprán.
A produkció díszlettervezője Bartha József, jelmeztervezője Irina Moscu. Dramaturgkén Dálnoky Réka gondozta a szöveget, koreográfusként Bezsán Noémi segítette a színészek munkáját. A látványvilág Bányai Tamás világítástervező munkája nyomán érte el végső alakját, az előadás zeneszerzője Bakk-Dávid László volt.
A december 6-án esedékes Szabados Árpád bérletes, 7-én esedékes Szabadkai József bérletes, illetve a december 9-i Török István bérletes előadásra jegyek korlátozott számban a Szatmárnémeti Északi Színház jegypénztárában kaphatók, vagy online a biletmaster.ro oldalon.