A Nagyváradi Szigligeti Színház és a Szentendrei Teátrum újabb koprodukciója a nyár igazi csemegéje. Kincses Réka, Berlinben élő, marosvásárhelyi származású film- és színházrendező saját élményei, dokumentumanyagok és színészi improvizációk alapján építi előadás-történeteit.

Hogyan kezeljük a véletlent a kultúránkban? A sors ideje úgy tűnik, lejárt, nem hiszünk benne, kiment divatból, legalábbis a nyugati világban rég elvesztette a tekintélyét. Pedig mindannyiunk élete tele van előre nem látható eseményekkel, életünk folyása nagyrészt irányíthatatlan.

Hogyan bánunk ezzel a ténnyel? Mit tudunk, mit gondolunk róla?

A spektrum egyik végén a statisztikusok állnak a számadataikkal, valószínűségszámításaikkal, tudományos magyarázataikkal. A másik végén pedig a vallás, és egy Isten által irányított világrendbe vetett hit.

A Ceaușescu rendszerben az erdélyi magyarok nagy része alig vagy egyáltalán nem tudott románul, a magyar és történelem szakokra csak néhány diákot vettek fel, így a többség számára az előmenetel a matematika-fizika tanulás irányában tűnt reménytelibbnek. Már első találkozáskor kiderült, hogy a színészek többsége „matek-fizika” osztályba járt, miközben otthon szüleiktől vallásos nevelést kaptak, és a babonás nagyszülők praktikáinak érvényességét sem kérdőjelezték meg.

A színészek hol komikus, hol tragikus történeteit dolgozták fel a próbák során, amelyekben a csoda, vagy más néven a véletlen döntő szerepet játszott.

„A véletlen mindenütt jelen van. Türelmesen tartsd a halászbotot, ahol a legkevésbé számítasz rá, ott lesz a hal az örvényben.”  Ovidius