Az, hogy két fiú összeverekedik az iskolában, pontosabban, hogy egy erősebb fiú megveri nála gyengébb társát, sajnos nem ritka jelenség. Az azonban, hogy a kárvallott gyerek szülei beszélgetésre hívják lakásukra a támadó fiú szüleit a helyzet tisztázása végett, már annál inkább ritkaságszámba megy.

A bonyodalmat csak fokozza, hogy az egész estét felölelő, heves veszekedésbe torkolló találkozó során kiderül: a házaspárok homlokegyenest más színben látják a világot, teljesen más értékek szerint élik napjaikat, s a világon semmi közös sincs bennük. Vagy mégis…? Vajon létezik-e valódi, a felek számára megoldást kínáló kompromisszum ember és ember között, s vissza lehet-e térni a dühödt ellenségeskedés mezejéről a békés együttélés terepére?

     Az emberiség megosztottsága, kategóriákba sorolása örök téma. Férfiak és nők, szegények és gazdagok, fiatalok és idősek... Ezt a feloldhatatlannak látszó megosztottságot Yasmina Reza Az öldöklés istene című művéből kiindulva mutatja be előadásunk. A szereplők – két házaspár – hétköznapi emberek, esendők és komikusak. A közöttük kialakult konfliktushelyzetet próbálják a darabban tisztázni, de lavíroznak, s igyekeznek nem néven nevezni a dolgokat. Hasonlatokhoz folyamodnak, hogy enyhítsék szavaik mélyebb és vaskosabb értelmét.

     Mindeközben tükörben láthatjuk mindennapi küzdelmeinket önmagunkkal és egymással. Az ellentétek feloldása érdekében előbb önmagunkkal kell megbékélnünk. Paradox módon azonban minél erősebb bennünk a vágy a mélyebb belső feltárására, annál inkább válunk befelé forduló, zárkózott egyénekké. Pedig hisszük: a mindennapi élet legfőbb értékei a család és a lelki béke a hozzánk közel állókkal.