Weöres Sándor kitalált egy nőt. Egy félig cigány, félig arisztokrata költőnőt, Lónyai Erzsébetet – Psychét. Megírta a verseit, leveleit, visszaemlékezéseit – megteremtette az életét. És még azt is kitalálta, hogy Psyché legnagyobb és legképtelenebb szerelme az egyébként valóban létezett, de elfeledett költő: Ungvárnémeti Tóth László.
Tehát élt egyszer egy nő, aki haláláig rajongója és szerelmese volt Weöres Sándor kedvenc költőjének, Ungvárnémeti Lacinak.
Mindez Weöres szerint az 1800-as évek elején történt, abban az átmeneti időszakban, amikor a néhány évtizeddel későbbi magyar szabadságharc még elképzelhetetlen lett volna.
Vagyis egy olyan költőt és egy olyan nőt látunk Psyché alakjában, akinek élnie kellett volna. Aki hiányzik a magyar irodalomból és a magyar történelemből.
Weöres könyvében Psychét csodálja, de kiveti magából a világ. Olyan helyen és olyan időben él, amikor úgy nem lehet élni.
Mi elképzeltük, mi lenne, ha Psyché ma élne. Belebújtunk a bőrébe, hogy meglássuk, lehet-e ma úgy élni. Élni...