Aki politikára gondol az ígéretes cím kapcsán, tévedni fog. A darabban esendő nők és férfiak keresik önmagukat, egymást, persze a történelem jelen pillanatában. Drámával fűszerezve a humort vagy humorral a drámát? Joël Pommerat darabja játék az emberi kapcsolatokra jellemző feloldhatatlan feszültségekről, elterő valóságérzékelésről. Nem szabad kimaradni belőle, mert tanít, gyógyít, mindezt nevettetve.

A két Korea újraegyesítése drámai kaleidoszkóp: az emberek olyan különbözőek, mint a darabokra tört színes szilánkok, amelyek sosem alkotnak egy egészet, furcsa módon  mégis kiegészítik egymást. Az előadás az emberi kapcsolatok törékenységét, pillanatnyi intimitásait és az állandó idegenséget ragadja meg abszurd humorú képekben. Az emberi sorsokban nincsenek egyetemes igazságok vagy végleges megoldások. Ahogy a kaleidoszkóp színes mozaikjai is végtelenek, úgy Pommerat szereplői sem találják meg az örök megnyugvást. Az előadás elénk tár kétségbeesést és reményt, majd emlékeztet minket, hogy bár a kapcsolataink néha csupán fénylő szilánkok, mégiscsak az életünk legfontosabb darabkái.