A darab egy valós szerelmi történetet mesél el, mely a negyvenes éveiben járó Honthy Hanna és egy nála húsz évvel fiatalabb zsidó színész között izzott. Hanna, aki ekkor férjnél volt, és a rajongva imádó Pista románca bimbózott, viharosan alakult, majd fájdalmas véget ért, miután a fiú végül Amerikába ment. A rövid prózai jeleneteket olyan korabeli operett részletek, sanzonok tarkítják, mint például a Valami kis szerelem, Legyen a Horvát-kertben, Lehoznád nékem a csillagokat, Haccacáré, Egy kis édes félhomályban vagy a Van-e szerelmesebb vallomás.

"... én csak a bonvivánnal simulok össze a színpadon, meg a táncoskomikussal... Egy színésznő az egész színházzal flörtöl. Minden férfi nézőmet meg akarom hódítani, és minden férfi nézőm, ha jól csinálom a dolgom úgy érzi, hogy néhány órára az övé voltam. Testben és lélekben! Én színész vagyok először, másodszor, harmadszor, sőt tizedszer is, és csak azután asszony! Vagy talán még akkor se. Én színész vagyok otthon. Színész voltam veled, fönt, a Normafán. Színész voltam a lakásodon, amikor pertut ittunk... Elküldtelek, Pista. Vállalom. Valóban én küldtelek el, de hidd el, én százszorosan érzek mindent. Százszorosan, mert nő vagyok, bár csak színésznő..."