„Ahol várakozás van, ott nincs üresség."

A darab az egyéni útkeresések története, szeretteink elvándorlása, a halálig tartó bűnhődés, vezeklés és az ezt kiváltó múltban elkövetett hibák folyton visszatérő, újra és újra megidézett képeivel. Az író ezzel állítja szembe két fiatal tiszta, és mindent legyőző szerelmét, amely valós csodákra is képes. Sajnos a saját hibáink, emberi gyengeségünk miatt ezeket a csodákat eltékozoljuk, nem becsüljük meg eléggé, így nem marad más nekünk, csak az emlékezés.

A cselekmény szentestén játszódik, elénk idéz egy különös, a mi mindennapi életünkben soha nem látott, misztikummal, néphagyományokkal teleszőtt világot. Az egyéni tragédiák, az Istenítéletként minden percen felettünk őrködő hótömegek hargitai világát, amiben Sütő András is élt, s ahonnan a szereplők és a történet származnak.