Vezúv-Etna

Egy térben régi tárgyak és zenék között ül két öregember, a tábornok és a százados. Henrik és Konrád. Gyerekkoruk óta minden összeköti őket: iskola, hadsereg, szerelem.

Az előadás origója egy hol volt - hol nem volt szerelem. A nő neve Krisztina. Két férfi, Henrik és Konrád imádják őt egy életen keresztül. A két öreg minimálisan cselekszik, de maximálisan érez. Két vulkán okád tüzet, a nyugalom látszólagos.

Henrikben és Konrádban egyazon hőfokon lángol a szenvedély több, mint negyven éve. Néha suttognak, néha ordítanak egymásra. Pattanásig feszül a húr, majdnem eljutnak a fizikai összecsapásig.

Már csak a két öreg katona ballag át egy zöldellő mezőn. A gyönyörű zöld fű alatt taposóaknák rejtőzködnek. Nekem, mint rendezőnek nincs egyéb dolgom, mint ezeket a taposóaknákat megtalálni és meggyőzni a két színészt, hogy lépjenek rájuk bátran. Fölrepülnek a csillagokba, aztán vissza a földre. Mintha szerelmesek lennének. Azok.

Kincses Elemér