„Nyújtsad ki a kezedet, csukd össze a tenyered, elkaptál egy meseszálat, pödörd meg az ujjaid közt. Ha a mesėt végignézed, gondold meg majd, hova teszed?”

A Simorág Táncirkusz 2010 óta hoz létre meséket a színház, tánc, cirkusz, zene, irodalom formanyelvének összekapcsolásával. Világunkban a díszletek és a szereplők is folyton átváltoznak, ahogyan a mesék áramló képzeletvilágában bárki, bármivé alakulhat. Munkáink egyedi feldolgozások, különböző népek meséiből, vagy saját mesékből összegyúrt új történeteket hozunk létre. A történetek szimbólumokon keresztül válnak érthetővé, a humor és a líraiság egyszerre van jelen. Meséinkhez élőzenét használunk, mely erősíti, kiegészíti, inspirálja munkánkat. A történetek, melyeket átadunk, a kicsiket és nagyokat is magával ragadja, mert a mese mindenkinek szól!

"... mert a földben színes gyöngyöket szórtak el, azokat gyűjtötte tenyerébe, egy részét visszatette mélyre, hogy ha te is keresgélsz majd, földet ásol, megtaláld. "

A Mesemag át van szőve cirkuszi, színházi, bábszínházi történésekkel. Ahogyan a föld kérge a mese világából táplálkozva megnyílik, úgy jelennek meg a mesevers rétegei is. A díszlet önmagában egy képzőművészeti installáció, ami folyamatosan átalakul az előadás közben, bábjátéknak, zsonglőrködésnek, akrobatikának teremt teret. Mindehhez a hegedű és a zongorajáték összhangját a Kézdy-Szesztay zeneszerző duó önálló zenei világa teremti meg.

A történet különböző korokat, idősíkokat kapcsol össze, de míg látszólag lineáris, valójában az emlékek szétszórt törmelékeibe kapva tereket és időbeli távlatokat kapcsol egymásba. Ez a mese valójában önéletrajzi történet, amely a piciknek a mese szépségét idézi, a fiatalok és felnőttek számára egy kortárs fejlődéstörténetet jár körbe, azzal a kérdésfelvetéssel, hogy létezik-e még napjainkban fejlődéstörténet és valóban az egyén fejlődéséről van szó, vagy közösségi létről beszéljünk inkább és egyáltalán van-e ilyen?

„A hatvan percnyi játékidő olyan esszenciálisan sűrített, mint egy költemény. És valóban, ne epikára vagy drámára számítsunk a színpadon, hanem tömény lírára. A történések képekből, szimbólumokból bomlanak ki, a szavak csak mankók a megértéshez, de a mondatok is inkább az érzékeinkhez és nem értelmünkhöz szólnak, zeneiségük, az ismétlések ritmusa tovább építi a zene, a tánc, és a cirkuszi elemek által megteremtett hangulatot. Kicsiny, de heterogén közönségünk kortól függetlenül átadta magát az élménynek, az óvódás, a kisiskolás, a kiskamasz és a felnőtt közönség egyaránt megbabonázódott a Simorág meséjétől.

(...) Simor Ágnes előadóként a megtestesítője ennek a csodának a színpadon, de ő csak reprezentánsa annak az összművészeti munkának, ami a produkciót létrehozta. A szemünk előtt átalakuló, folyamatosan transzformálódó díszlet és a jelmezek (Weszelovszky Anna), az előadás számára komponált zene (Kézdy Luca – akivel már a Bábszínház Frankenstein adaptációjában találkoztunk – hegdűjátéka és Szesztay Dávid zongorafutamai alkotják a Mesemag zenei világát), Szabon Bala fényei, Simor Ágnes szavai valamint Eggardo Gonzalez Papito festett könyvei egyenrangú társként teremtik meg a mesét, egyik komponens sem másodhegedűs a szerkezetben, minden mozzanatnak kompozicionális jelentősége van.”