A Lear nőkkel…

„Megpróbálom elképzelni, mit érezhetett az a görög színész, akinek Medeia monológját úgy kellett megszólaltatnia, hogy közben tombolva gyűlölte a férfiakat. Vagy elképzelem, hogy milyen lehetett annak az Erzsébet-kori férfiszínésznek, aki egy nő szerepét játszotta (legyen az Viola vagy Rosalinda), majd e szerep során mégis férfinak álcázta magát, majd újra visszaváltozott nővé? Miért van az, hogy a színpadon női szerepet játszó férfi látványának félreérthetősége mégis vonzó volt mind a görög színjátszásban, mind pedig az Erzsébetkori színházban? Azt a döntésemet, – hogy ebben a darabban minden szerepet nők alakítsanak – azért hoztam, mert úgy tűnt nekem,hogy ez természetes folytatása a régi parodizáló előadásoknak. A Lear király olyan mű, amelyben a legtöbb szerep a férfiaké, s most a nők adhatják elő a darabot művészi szabadsággal és öletekkel, bátran elszakadva a valóságtól…

Boldog vagyok, hogy ismét abban a színházban rendezhetek, ahol 40 évvel ezelőtt a Julius Caesarral debütáltam. Ezt a darabot Shakespeare fiatalon írta, majd a Lear királlyal elérte pályája csúcsát. Remélem, a mi megvalósuló előadásunk is ezt az ösvényt fogja követni.”

Andrei Şerban

Andrei Şerban román származású, Amerikában élő rendező.

A XX. századi egyetemes színház kiemelkedő alakja. Bukarestben született, s már kisgyermekként bábszínházi előadásokat tartott otthon, és társaival csatajeleneteket imitált. A bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult, s hallgatóként a Julius Caesart vitte színre, amelyet a mai napig a legvakmerőbb vállalkozásának tart. 1969-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1970-ben Párizsba költözött, hogy Peter Brook Nemzetközi Színházkutató Intézetében tanulhasson.

Több mint két évtizedig Şerban nevét az A.R.T-tal (American Repertory Theatre – Cambridge, Massachusetts) azonosították, hiszen számtalan rendezése fűződik a színházhoz: A velencei kalmár, A makrancos hölgy, Periklész, A három nővér. Rendezett továbbá Los Angeles, Párizs, Bécs, Bologna Helsinki, Tokyo híres színházaiban. 1990 és 1993 között A Bukaresti Nemzeti Színház igazgatója volt.

Önéletrajzát 2006-ban publikálta.