Salamon király szorong - Mohai Tamás és Sipos Vera is a Rózsavölgyiben játszik
Romain Gary (Émile Ajar): Salamon király szorong című darabját tűzi műsorra a Rózsavölgyi Szalon június 9-én Hernádi Judit, Jordán Tamás, Mohai Tamás és Sipos Vera szereplésével. Két utóbbi alkotóval olvashatnak villáminterjút.
Ajánló a darab elé:
A címadó nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem a párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét.
Ez a Salamon király rokon lélekre talál Jean-ban, a huszonöt éves fiatalemberben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget.
Veszélyeztetett egyed például Madame Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Madame Corát, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul…
Villáminterjú Sipos Verával:
Mi az, amiben az általad megformált Aline figurája különbözik a darab szereplőitől?
Ő egy mellékszereplő, bár a regényben, a főhős szempontjából, mégis egy nagyon fontos szereplő. Aline a fiatalság megtestesítője, ő az egyetlen szereplő, aki nem szorong, független tud maradni, és kívülről tudja nézni a dolgokat. Nincs szüksége erre a fiúra, Jean-ra, ő egy szabad ember, szereti a fiút és egyszerűen csak vele szeretne lenni, pedig fél feladni a szabadságát. Mégsem létszükséglete ez a fiú és ettől ez a lány nagyon vonzó, nem is véletlen, hogy Jean őt választja a végén. Egyébként a darab során a fiú mondja el Aline-nak a történetet.
Mennyire fontos szereplő a korkülönbség, az élettapasztalatokból eredő különbözőség?
A korkülönbség igenis számít. Egy idősebb ember már sok mindenen túl van. Van a darabban egy mondat, miszerint lehet. hogy Corának már csak a nyugalom és a társaság hiányzik, nem Jean személye. Megfordult-e már a fejedben Jean, hogy csak egy hiánypótlás vagy? Nem azok az elsődleges értékek már hatvan évesen, mint ami harminc évesen hajtotta az embert.
Ezeket a kérdéseket megvitatjátok egymás között is?
A szünetekben szoktunk ezekről a dolgokról beszélgetni. Hernádi Judit egy csodálatos bölcs asszony, érezhető ez a fajta különbség a levegőben, és mi Mohával csak hallgatunk. De aztán Juci mindig hozzáteszi, hogy nekünk még nem kell így gondolkodnunk, csak mondja, hogy ez lesz.
Milyen Hernádi Judittal és Jordán Tamással egy darabban játszani?
Jordán Tamás az osztályfőnököm volt, régóta ismerem. Juci fontos találkozás számomra, rendkívül boldog vagyok, hogy végre dolgozhatok vele, nagyon pontos, nagyon precízen rakosgatja a dolgokat, csodálatos figyelni. Mi így fiatalon nagyon akarjuk csinálni, de aztán ez a nagy akarás átformálódik szakmai tapasztalattá.
Dolgoztál már a Rózsavölgyi Szalonban. A Salamon király szorong milyen kihívások elé állít?
Nagy kihívás most ezt a történetet itt megjeleníteni. A történet elindítja az ember agyát, hogy mi mindent lehetne itt csinálni, de figyelembe kell vennünk, hogy mindenkinek a nézőtéren látnia kell a történéseket ebben a térben. Juci és Moha rengeteget mozognak, nekik nehezebb. Sokszor nem lehet véletlenszerűen mozogni, meg kell mindent koreografálni, hogy igazak legyenek a jelenetek.
Volt már ilyen késői bemutatód, mint június 9?
Persze, sőt. A nyár már régen áttolódott, július közepéig játszunk.
Villáminterjú Mohai Tamással:
Milyen ember az általad megformált Jean?
Jean egy csodálatos figura, önzetlen, odaadó, kedves, más szenvedésein segítő ember, ha meglát egy könnycseppet, belenéz egy elkeseredett szempárba, meglátja, hogy egy autó elüt egy kutyát, akkor ő ösztönösen segít, egészen addig, amíg nem látja, hogy megoldotta a szituációt és mosoly ül az arcokon.
Vajon miért akar mindenkin segíteni?
Ez a fiú is keresgél valamit, azon keresztül, hogy segít az embereken. Jean karaktere is úgy éli túl az életet, hogy másoknak segít, keresgéli a fő csapást az életében, amitől lesz egy mihez képestje, egy viszonyítási alapja. Meg is találja Salamon Király személyében, különböző küldetéseket kap tőle. Amint a bőrén érzi magát a szituációt, rögtön személyes ügyként kezeli a helyzetet. Például ott van Madame Cora, egy idősebb nő, akit ki kell rángatni ebből a betokosodott helyzetből. Aztán találkozik Aline-nal, akinek nincs igazán szüksége a fiúra, ezért mint egy mágnes, vonzódik hozzá. Mivel nincs kötelezettség, Jean feloldódik és felismeri, hogy neki van szüksége a lányra. Minden mást ösztönösen tesz, de ezt az egyet felismeri.
Ez nem az első alkalom, hogy a Rózsavölgyi Szalonban játszol.
Valóban. Jean egy sokszínű személyiség, aki nehezen tud nemet mondani, ami azért izgalmas, mert ez már a második figura, akit a Rózsavölgyiben alakítok, aki nem tud nemet mondani, az első az Odaadó hívetek, Surik volt. Ez azért vicces, mert én nagyon szívesen mondok igent minden ilyen történetre a Rózsavölgyiben. Az a különbség Jean és Surik között, hogy Jean ki tudja mondani a végén, hogy el kell hagynom magát, mert a szívemet kell választanom, hiszen két nőt nem lehet egyszerre szeretni.
Mi a különbség a látszólag nagyon is egymásra hasonlító Jean és Salamon között?
Jean szerintem Salamon kicsinyített mása. Salamon okosabb az élettapasztalatából kifolyólag, Jean pedig izgágább, szerteágazóbb, szétszórtabb, és persze szegényebb, mint Salamon. A hasonlóságuk az izgalmas, mert ott mutatkozik meg, hogy nem az életkor a fontos, hanem az, ahogy hozzáállunk az élethez, mennyire tudunk túlélni. Az én keresés abban mutatkozik be, hogy az ember mit tesz meg másokért, hogy viszonyít, hogy van a másikhoz képest. Az ember boldogsága attól függ, hogy mennyi boldogságot tud adni, és ez egyezik Salamonnál és Jeannál, csak Jean még aktívabb, többet ad magából, Salamon pedig inkább gesztusokat szór szét.
Színészi fejlődésedhez hogyan járul hozzá, hogy Hernádi Judittal és Jordán Tamással dolgozhatsz együtt?
Nagyon izgalmas. Érdekes olyan emberekkel dolgozni, akiket hallomásból ismertem, kisebb koromban a tévében vagy színházban láttam. Rengeteget tanulok, hogy mit lehet csinálni egy csöndben vagy egy szünetben. Én sokat zsizsgek, Hernádi Judit szerint olyan vagyok, mint a higany, össze-vissza mászkálok, keresgélem a helyem. Hernádi Judit aktív mozgásigénye kisebb, sokkal kevesebbet megy. Érdekes nézni, hogyan osztja be saját magának a monológjait, hogyan csinálja a váltásait, hogyan nőies és hogyan marad gyerek egyszerre, hogyan butuska, de mégis intelligens. Aztán ott van Jordán Tamás, aki fixen ül az egész előadás alatt egy fotelben, és teljesen letisztultak a gesztusai, ami bizonyára a korral, a tapasztalattal, a tudással van összefüggésben. Elég, ha jelen van, az arcán és a testtartásán látszik minden. Kíváncsi vagyok, mikor tudok annyira megnyugodni, mint Jordán vagy Hernádi, hogy eszköztelenül, tisztán elmondjam a szövegem, és elhiggyem, hogy ez pont annyira elég, mint a Jordán fix, nyugodt pozíciójából bármelyik mondata. Nagyon szeretem ezt az egymásra hangolódást, ahogy emberileg is egyre fontosabbakká válunk egymás számára.
Rózsavölgyi Szalon
