Mese a jószívű, rossz szívű szekusról
Fehér Anna Magda a Színház folyóirat portálján, a szinhaz.net oldalon írt Semmit se bánok című előadásunkról
Azt hiszem, a dráma tétje az, hogy hogyan lehet ezeket a kegyetlen, elvetemült embereket árnyaltan bemutatni, a valós rémtetteik mellé valamilyen emberi arcot rajzolni nekik. De miért van erre szükség? Mert mindenki képes a szeretetre és szerethető valamiért? Mert mindenki megváltozhat, megbánhatja bűneit?
A teljes szöveg eléréséhez kattintson IDE >>>
