Kegyetlen lecke: úgy vették el tőle a Nobel-díjat, hogy oda sem ítélték neki
Nagy történet. Két ember, két kutató, két egykori munkatárs, két barát drámája. Lise Meitner fizikusé és Otto Hahn kémikusé. Zseniális tudósok voltak. Az atommaghasadás felfedezői. A francia Cyril Gély új darabját - A Díj - a párizsi bemutató előtt tűzheti műsorára a Rózsavölgyi Szalon Herendi Gábor rendezésében, Kiss Marival, Seress Zoltánnal és Szorcsik Krisztával. Premier: 2024. február 16.
F. Tóth Benedek írásában olvasható a készülő előadásunk valós hátteréről az is: "A XX. század egyik legnagyobb emberi drámáját éppen a maghasadás, az atombomba „feltalálásának″ köszönhetjük. Mert 1944-ben Otto Hahn német kémikus Nobel-díjat ugyan kapott az atommaghasadás (urán) folyamatának felismeréséért, ám ennek leírása kutatótársának, Lise Meitnernek köszönhető. Vagyis az érdem, ahogyan az elismerésért járó kutatás is közös, a Nobel-díjat mégsem megosztva ítélték oda. S hogy miért? Ez az igazi sorsdráma...
A történet szerint Stockholmban 1946. december 10-én Otto Hahn arra készül, hogy átvegye az 1944-ben neki ítélt kémiai Nobel-díjat. (Megjegyzés: azért csak 1946-ban, mert a második világháború miatt 1944-ben elmaradt a díjátadó, az 1945-ös átadó ünnepség idején pedig Otto Hahn, több német kutatóval együtt a szövetséges haderők fogságában volt a Cambridge melletti Farm Hallban, ahol azt vizsgálták, kit milyen felelősség terhel esetleges háborús tevékenysége miatt.) A Grand Hotel 301-es lakosztályában váratlanul megjelenik Lise Meitner, majd érdekes párbeszéd bontakozik ki. A légkör kezdetben baráti, a két kutató közös munkáikról, közös felfedezésükről, a maghasadásról beszélget.
Majd szóba kerül a nácizmus felemelkedése, a zsidótörvények következménye, és az, hogy Lise Meitnernek menekülni kellett Berlinből, mert a nácik szemében két „bűne″ is volt: „Nemcsak zsidó, még nő is.″ A beszélgetésnek ennél a pontjánál Lise Meitner kimondja azt, amit mindig is tudtak mind a ketten, talán még a Nobel-díjat odaítélők is – Otto Hahn méltatásából mégis kimaradt Lise Meitner, az atommag hasadásának leírásában betöltött nélkülözhetetlen szerepe –, miszerint: Együtt fedeztük volna fel a maghasadást. Igen, valószínűleg igen. Amikor azt mondtad, hogy el kell mennem, már nagyon közel voltunk hozzá. Sejtettük, hogy felforgatjuk a nukleáris fizika elveit. A küszöbén álltunk. Együtt, Otto, együtt!
Az, hogy nem elég, hogy Lise Meitnernek szinte mindennel meg kellett küzdenie, amivel egy XX. század eleji nőnek szembesülnie kellett (másodrangú szerep nemcsak a társadalomban, de még a kutatók között is), mégis megküzdött azért, hogy a tudománytörténet egyik leghíresebb fizikusává váljon. Ha azt kérdezzük, megérdemelte volna a Nobel-díjat, a válasz minden bizonnyal az, hogy igen."
A teljes írás eléréséhez kattintson IDE >>>
Köszönjük, hogy velünk vannak, ez a legjobb a színháznak, a színészeknek, az alkotóknak. Töltsenek velünk örömteli estéket. Milyen jó érzés is ez!