'Amikor már nincs vesztenivaló'
Olyan, mintha két saját monológ, két belső hang lenne. Ez megnehezíti a játszást?
DL: Zolival nem játszottunk még soha együtt, nem is igazán ismertük egymást, így nagy öröm most együtt dolgozni, hihetetlen impulzust ad, jól működünk együtt. Olyan figyelemmel vagyunk egymás felé, mintha tényleg egy monológot mondanánk. Laura talán kompaktabb személyiség, őszinte, kimondja a dolgokat – ahogy mindig mi, nők mondjuk ki az első mondatot –, de ez látszat, mert Dannynél is alkalmatlanabb erre az egészre.
"Szeretem a Rózsavölgyi pici terét, ahova nem kell más, csak az ember lelke és gondolatai."
SZ: Nagyon hálás ilyen kis térben játszani, mert bizonyos színésztechnikai dolgokra nem kell annyira figyelni, ehelyett egymásra, a belső dolgokra lehet koncentrálni. Annyira jó próbálni, annyira jó együtt dolgozni Lidivel, a Rózsavölgyi csapatával, hogy már csak ezért is nagyon remek.
A teljes interjú eléréséhez kattintson IDE >>>