képek Tolnai Ottó és Petrik Pál motívumai alapján

Az előadás Tolnai Ottó, költő és Petrik Pál, festő alkotói univerzumainak motívumaiból kiindulva vizsgálja a kép és a szöveg, a színház és a képzőművészet viszonyát. Tolnai kedvelt műfaja a képzőműveszti esszé, s különösen szívesen értekezik vajdasági képzőművészek munkáiról, melyek a színházi alkotók számára is inspirálóak. Petrik olajjal kevert homokja és papírvilága a Tolnai által felvonultatott, mindennapiságukban is különleges tárgyakkal lép párbeszédbe, s ez a kölcsönhatás végtelen asszociációs láncokat indít el. Az alkotás folyamata színpadi tetté válik, a képzőművészet gesztusai ténylegesen teremtenek a színpadon, s eközben feltűnnek saját környezetünk, a vajdasági falvak és kisvárosok tipikus alakjai; csirkefogók és lumpenek, kocsmatöltelékek és iparosok, szerelmesek és szerelemkeresők, antihősök és szent bolondok. Ismerősen groteszk figurák, akiknek egymásba fonódó történetei egy gyermeki képzelettel szemlélődő öreg tekintetének tükrében szinte műalkotássá válnak.