A Radnóti Színházban január 23-án mutatják be Csehov: Cseresznyéskert című darabját Valló Péter rendezésében.

„Ha nem találunk ki valamit, akkor a cseresznyéskertet elárverezik!… A nagynénénk azt ígérte, küld pénzt, de hogy mikor és mennyit, az a jövő zenéje… Óh, az én vétkeim… Mindig szórtam a pénzt… Isten a tanúm, hogy szeretem a hazámat… Félek a komoly beszélgetésektől… Mi fölötte állunk a szerelemnek… Minek annyit inni? Minek annyit beszélni?… Én egy letűnt évtized embere vagyok… …Én itt születtem, itt élt az apám és az anyám, a nagyapám, én szeretem ezt a házat… Ha egy betegségre nagyon sokféle orvosságot ajánlanak, ez azt jelenti, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan…”
Van a Cseresznyéskert-nél aktuálisabb komédia?
Százegy éve írták…
A Radnóti Színház Csehov-ciklusának negyedik darabja.

A Cseresznyéskertet Csehov 1903-ban írta, az ősbemutatót 1904-ben tartották a moszkvai Művész Színházban, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij rendezésében, aki az előadásban Gajev szerepét játszotta. Ugyanebben az előadásban Csehov felesége, Olga Knyipper-Csehova játszotta Ljubov Andrejevnát.
Magyarországon első alkalommal 1924-ben, a Vígszínházban mutatták be a darabot Jób Dániel rendezésében, – többek között – Hegedűs Gyula és Kabos Gyula főszereplésével.

Oroszországban a becsületes ember olyan, mint a kéményseprő, akivel a dajkák a kisgyermekeket ijesztgetik… A.P. Csehov
Mindaz, ami a színpadon végbemegy, legyen ugyanolyan bonyolult és egyszersmind egyszerű is, mint az életben. Ha például a színpadon ebédelnek, akkor csak ebédelnek, de közben éppen megteremtődik a boldogságuk, vagy az életük éppen tönkremegy.
A.P. Csehov

Ön azt mondja, sírtak a darabjaimon. … És ezt nemcsak Ön mondja. … De hát én nem azért írtam őket, hogy ilyen sírós dolog legyen belőlük. Én mást akartam. … Én csak őszintén meg akartam mondani az embereknek: „Értsétek hát meg, milyen rosszul és unalmasan éltek!” Mi ezen a sírnivaló?
Csehov levele egy nézőhöz

Az életben az emberek nem lövik agyon és nem akasztják fel magukat minden pillanatban, nem lesznek szerelmesek és nem mondanak örökké bölcseket. Idejük nagy részét evéssel, ivással, nők vagy férfiak utáni hajkurászással és ostoba fecsegéssel töltik. Ezért ezt kell bemutatni a színpadon. Olyan darabot kell írni, melyben az emberek nem azért jönnek, mennek, ebédelnek, időjárásról beszélgetnek, vagy kártyáznak, mert a szerző úgy akarja, hanem mert ilyen az élet. A színpadi életnek is ilyennek kell lennie. A.P. Csehov

Csehov soha nem egyszerűen az élet egy szeletéről beszél – orvos volt, aki rendkívüli érzékenységgel, óvatosan fejtette le az életről annak ezernyi finom rétegét. Ezek a rétegek izgatták, végtelenül csalafinta, tökéletesen kikalkulált és értelmes rendbe illesztette őket, amelyben az ügyesség olyan mesterien rejti szem elől a kiszámítottságot, hogy végül azt hisszük, kulcslyukon keresztül látunk mindent, holott sehol semmi kulcslyuk.
Peter Brook