„Előadásuk egyszerre mulatságos stílusparódia, keserű történelmi parabola és költői látomás. Azt előadás kifogástalan feltételek mellett nézhető, élvezhető, a praktikus és színháztechnikailag szinte kifogástalan, körülbelül száz nézőt befogadó teremben” - írja Nagy András László a Színházi Élet 1990/9-es számában.

„Lábán Katalin, Dobay Dezső s tizenöt fiatal az itt található zegzugos, boltíves pincerendszerről kezdték hinni, hogy majd lesz benne lépcső, előtér, próba- és kiállítóterem, büfépult, ruhatár, kilencven személyes nézőtér, színpad, öltöző. Hit kellett hozzá csakugyan, mert az eredeti látvány, két esztendővel ezelőtt mindenre utalt, csak erre nem.” - Írta Budai Katalin 1990 márciusában a Film Színház Muszika című lapban az azóta több ezer előadást megélt stúdiószínházról.