Vlad Tepes, Havaselve vajdája, a rettenetes Karóbahúzó 1462 és 1474 között, tizenkét esztendeig sínylődött Mátyás király rabságában. Kiszabadulása s hazatérte után nem sokkal fejét vették a törökök – ugyanakkor Mátyás a gyönyörű Beatrixszel ülte esküvőjét.

Két uralkodó, kik egyaránt határtalan igazságszeretetükről híresültek el, kik egyaránt gőgös főuraik rovására keresték alattabbvalóik támogatását – s mégis nehezebb lenne két oly eltérő utóéletet lelni, mint a halálával az igazságot is sírba vivő Mátyásét és a Drakula grófként halhatatlan Vladét. Historice ugyan nem bizonyítható, hogy szóba is álltak volna egymással, de joggal horkan fel a drámára fogékony közönség: két, egymást ennyire cáfoló, egyszersmind kiegészítő híresség hogyisne állt volna szóba egymással! Naná, hogy szóba álltak! Mi az, hogy!

Igen ám, de mit mondtak egymásnak? Mit kezdtek egymással, s mit végeztek vajon? Erre keres választ ez az elmét mozdító, szívet vidító, kedélyt borzoló egyfelvonásos.