„Az egész élet emlékekből áll, csak mindig a jelen pillanat múlik el olyan gyorsan, hogy észre sem vesszük.” Tennessee Williams

 

Tennessee Williams – ahogy sokan nevezik, „az elveszett lelkek  írója” – 1947-ben írta meg Pulitzer-díjas drámáját, A vágy villamosát, melynek sikere azóta is töretlen világszerte. 

Főhősnője, a fásult, gyenge idegzetű, félelmei közt vergődő Blanche kétségbeesetten próbálja kizárni a valóságot: „Én varázslatot akarok! Én nem az igazat mondom, hanem azt, aminek igaznak kellene lennie!” Csakhogy húga szűkös külvárosi lakásában – ahová váratlanul, egyetlen bőrönddel érkezik – nincs varázslat! 

Blanche húga, Stella itt él férjével, a lengyel bevándorló Stanley Kowalskival, boldog házasságban, gyermekük születését várva. A műveletlen, nyers erejű Stanley és az úrinőt játszó, fensőbbséges Blanche első pillanattól taszítják egymást. Vagy talán az ellenszenv épp a vonzalmukat leplezi? 

Blanche menekül titkokkal teli múltja elől, Stanley azonban módszeresen igyekszik bizonyítani, hogy a nő valójában nem az, akinek láttatja magát. Két különböző világ találkozik általuk, a következmény pedig féltékenység, erőszak, őrület. 

A darabot Hamvai Kornél új fordításában visszük színre.



Blanche az egyik legfontosabb szerep az életemben, hiszen már 15 éve játszom. Remélem, ugyanúgy fogják szeretni Blanche-t, ahogyan én. Sok sikert kívánok  a pécsi kollégáknak a februári bemutatóhoz!

Eszenyi Enikő színművész, a Vígszínház igazgatója