Napfogyatkozás - bemutató az operában
Sári József operájának ősbemutatója 2000-ben, a németországi Pforzheimben volt. A magyarországi bemutatót november 28-án tartják Kovalik Balázs rendezésében.
Sári József operájának ősbemutatója 2000-ben, a németországi Pforzheimben volt. A német nyelvű librettóra komponált darab sok-sok szállal kapcsolódik a magyar történelemhez és kultúrához. A magyarországi bemutatót november 28-án tartják az operában Kovalik Balázs rendezésében.
Az Arthur Koestler életéről szóló szövegkönyvet Elisabeth Gutjahr jegyzi, a darab német címe (Sonnenfinsternis – Napfogyatkozás) Koestler híres regényére (Darkness at Noon – Sötétség délben) utal, maga az opera azonban nem a regény színpadi adaptációja, hanem valóságos vagy „akár meg is történhettek volna” típusú események története. Tizenegy jelenet, melyekben 1914-től 1983-ig – Koestler gyermekkorától az író öngyilkosságáig – filmszerűen peregnek az események. Dokumentumszínház – operai köntösben. Ez a magyar operajátszás hagyományában szinte ismeretlen forma korántsem szokatlan a nemzetközi zenés színház világában. Sári József művének magyarországi premierjével így kettős célt szolgálunk: közelebb hozzuk a nagyközönséghez az egyik legjelesebb hazai komponistánk művét, s ezzel párhuzamosan gazdagíthatjuk, mélyíthetjük az opera műfajáról kialakult közfelfogást.
A sokszereplős darabban minden figura valóságos személy: családtagok, a pesti és a nemzetközi irodalmi élet figurái (például Walter Benjamin, Németh Andor, József Attila, Kassák Lajos vagy Radnóti Miklós), a kommunista mozgalom aktivistái (Otto Katz). Megelevenedik a Japán kávéház színes forgataga, a spanyol polgárháború, egy kihallgatás, a valóság pedig néha összemosódik a regény valóság által ihletett fikciójával.
Farkas Zoltán zenetörténész a németországi premier után a zenével kapcsolatban így fogalmazott: „az opera partitúrája Sári eddigi alkotói pályájának szerves folytatása, sőt, logikus következménye. Néha kifejezetten az a benyomása (illúziója?) támad a komponista életművében jártas hallgatónak, hogy a régóta dédelgetett, vissza-visszatérő zenei gondolatok, gesztusok szinte új erőre kapnak, többletértelmet nyernek az opera verbalizált világában, vagy egyenesen itt találják meg igazi helyüket.”
Az opera „hőse”, Arthur Koestler 1905-ben, Magyarországon született. Író, szépíró, filozófus, tudománytörténész, a paranormális jelenségek kutatója, több nyelven (magyar, német, héber, francia, angol) publikáló politikai gondolkodó és esszéista; a társadalmi kérdések iránt rendkívüli érzékenységet mutatott, szoros kapcsolatba került a cionizmussal, a kommunizmussal, majd az antikommunizmussal, a liberalizmussal; a Nyugat válságára a távol-keleti filozófiákban kereste a választ, ám ebben is csalódnia kellett. Koestler a szellem „kalandora” volt, sorsa pedig egy különösen radikálisan megélt, jellegzetes 20. századi sors, minden kétségével, poklával, tévedésével és beismeréseivel együtt. Újságíróként, tudósítóként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint, a Szovjetuniót, a spanyol polgárháborút, és gyakran megfordult Budapesten is. 1931-ben lett tagja a német kommunista pártnak, 1938-ban lépett ki, ezután Nagy-Britanniában telepedett le. 1940-ben, angolul jelent meg Sötétség délben című regénye, mely világhírűvé tette. A könyvben a kommunizmusból való kiábrándulását dolgozta fel egy öreg orosz bolsevik történetén keresztül. A regény sokak szerint nagy szerepet játszott abban, hogy Franciaországban a háború utáni választásokon vesztettek a kommunisták.
Koestler a szerelemben, a magánéletben sem az átlagemberek sebességével közlekedett, utolsó, nagy döntése is radikális volt.
Magyar Állami Operaház
Az Arthur Koestler életéről szóló szövegkönyvet Elisabeth Gutjahr jegyzi, a darab német címe (Sonnenfinsternis – Napfogyatkozás) Koestler híres regényére (Darkness at Noon – Sötétség délben) utal, maga az opera azonban nem a regény színpadi adaptációja, hanem valóságos vagy „akár meg is történhettek volna” típusú események története. Tizenegy jelenet, melyekben 1914-től 1983-ig – Koestler gyermekkorától az író öngyilkosságáig – filmszerűen peregnek az események. Dokumentumszínház – operai köntösben. Ez a magyar operajátszás hagyományában szinte ismeretlen forma korántsem szokatlan a nemzetközi zenés színház világában. Sári József művének magyarországi premierjével így kettős célt szolgálunk: közelebb hozzuk a nagyközönséghez az egyik legjelesebb hazai komponistánk művét, s ezzel párhuzamosan gazdagíthatjuk, mélyíthetjük az opera műfajáról kialakult közfelfogást.
A sokszereplős darabban minden figura valóságos személy: családtagok, a pesti és a nemzetközi irodalmi élet figurái (például Walter Benjamin, Németh Andor, József Attila, Kassák Lajos vagy Radnóti Miklós), a kommunista mozgalom aktivistái (Otto Katz). Megelevenedik a Japán kávéház színes forgataga, a spanyol polgárháború, egy kihallgatás, a valóság pedig néha összemosódik a regény valóság által ihletett fikciójával.
Farkas Zoltán zenetörténész a németországi premier után a zenével kapcsolatban így fogalmazott: „az opera partitúrája Sári eddigi alkotói pályájának szerves folytatása, sőt, logikus következménye. Néha kifejezetten az a benyomása (illúziója?) támad a komponista életművében jártas hallgatónak, hogy a régóta dédelgetett, vissza-visszatérő zenei gondolatok, gesztusok szinte új erőre kapnak, többletértelmet nyernek az opera verbalizált világában, vagy egyenesen itt találják meg igazi helyüket.”
Az opera „hőse”, Arthur Koestler 1905-ben, Magyarországon született. Író, szépíró, filozófus, tudománytörténész, a paranormális jelenségek kutatója, több nyelven (magyar, német, héber, francia, angol) publikáló politikai gondolkodó és esszéista; a társadalmi kérdések iránt rendkívüli érzékenységet mutatott, szoros kapcsolatba került a cionizmussal, a kommunizmussal, majd az antikommunizmussal, a liberalizmussal; a Nyugat válságára a távol-keleti filozófiákban kereste a választ, ám ebben is csalódnia kellett. Koestler a szellem „kalandora” volt, sorsa pedig egy különösen radikálisan megélt, jellegzetes 20. századi sors, minden kétségével, poklával, tévedésével és beismeréseivel együtt. Újságíróként, tudósítóként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint, a Szovjetuniót, a spanyol polgárháborút, és gyakran megfordult Budapesten is. 1931-ben lett tagja a német kommunista pártnak, 1938-ban lépett ki, ezután Nagy-Britanniában telepedett le. 1940-ben, angolul jelent meg Sötétség délben című regénye, mely világhírűvé tette. A könyvben a kommunizmusból való kiábrándulását dolgozta fel egy öreg orosz bolsevik történetén keresztül. A regény sokak szerint nagy szerepet játszott abban, hogy Franciaországban a háború utáni választásokon vesztettek a kommunisták.
Koestler a szerelemben, a magánéletben sem az átlagemberek sebességével közlekedett, utolsó, nagy döntése is radikális volt.
