Eötvös Péter ötödik operája a Glyndebourne-i Operafesztivál felkérésére, Gabriel García Márquez azonos című kisregénye alapján, Hamvai Kornél többnyelvű (az angol mellett joruba, latin és spanyol elemekből felépített) szövegkönyvére készült.

„Ez a fantáziavilág elősegíti, hogy a zenére koncentráljak, ne annyira a cselekményre. Ez az első operám a szerelemről, és az első kvázi-belcanto darabom, amely lehetővé teszi az énekesek számára, hogy megmutassák hangjuk szépségét” – nyilatkozta a zeneszerző.

Minden adott tehát egy izgalmas színházi élményhez: a történet operai elemei (vallási intolerancia, démoni megszállottság és tiltott szerelem), Eötvös saját állítása szerint is legdallamosabb, az elemzők által mágikusnak nevezett zenéje, mindezt pedig Silviu Purcărete, az Európa-szerte elismert román színházrendező állítja színpadra, akinek előadásait határozott színészvezetés és erőteljes képiség jellemzi. 

Első felvonás

A népi hiedelem szerint a napfogyatkozás a veszedelem, járvány és háború előjele. Az idős Püspök és a fiatal pap, Cayetano Delaura a püspöki palotából nézi a különös természeti jelenséget. A Püspök óva inti Delaurát: csak kormozott üvegen át nézzen a sötétülő napba, különben elveszítheti a látását.

A piacon is mindenki a fogyó napot csodálja. A teljes napfogyatkozás pillanatában Sierva Maríát, Don Ygnacio márki tizenkét éves lányát megharapja egy kutya.

A márki házában, a rabszolgák zsibongó udvarán Sierva María születésnapját ünneplik. Dominga, a rabszolganő, aki anyja helyett nevelte fel a kislányt, pogány szertartás szerint feketére festi Sierva María arcát. A többi rabszolgával együtt áldást kér rá: hosszú élete baj nélkül teljen, és gyönyörű rézvörös haja az esküvője napjáig nőjön.

Sierva María hirtelen elájul. Miután magához tér, elárulja Domingának, hogy a piacon megharapta egy szürke kutya, melynek telihold volt a homlokán. A rabszolganő citromos kénporral kezeli a sebet.

Megjelenik Ygnacio márki, Sierva María apja, aki elfeledkezett lánya születésnapjáról, sőt azt sem tudja, hány éves lett a gyerek. A félénk lány nem válaszol apjának, helyette Dominga felel, s az ő buzdítására mer csak a márkihoz lépni, amikor az magához szólítja. Ygnacio észreveszi a lány arcfestését és nyakában a pogány ékszert. Ám amikor megpróbálja róla levenni a nyakláncot, a kislány olyan erővel tiltakozik, hogy az apja megrémül. Kiadja Domingának, hogy hideg vízzel mosdassa le a lányt, mert csak egy családja lehet, és az fehér.

A Püspök Sierva María ügyében magához hívatja Josefa Mirandát, a Szent Klára kolostor apátnőjét. Az apáca már értesült arról, hogy a kutya veszett volt, s a betegséget a lány is elkapta, hiszen annak jelei már mutatkoznak: őrjöng hatalmas fájdalmában, és a rabszolgák nyelvén beszél. A Püspök és Delaura is az ördögi megszállottság jelének tekinti a lány viselkedését. Elrendelik az ördögűzést. Abrenuncio doktor megvizsgálja a lányt. Sierva Maríát Josefa Miranda gondjaira bízzák, és a Szent Klára kolostorba küldik. A Püspök Delaurát jelöli ki az ördögűzésre. Ha a lány testét már nem is lehet megmenteni, a lelkét talán még igen. Dominga hiába tiltakozik, szerinte a lánynak semmi baja, és a láza is csak attól van, hogy hiányzik neki az anyja.

Ygnacio egyedül maradva halott feleségét, Olallát siratja. A megözvegyült férfi életében minden pusztulásnak indult, már saját teste is az enyészeté, éjszakánként denevérek szívják a vérét.

Abrenuncio doktor nem tudja megnyugtatni az aggodalmas apát: bár a heg gyógyulni látszik, csak az idő dönti el, vajon elkapta-e a kislány a veszettséget. Az orvos elrendeli, hogy addig is minden örömöt meg kell adni Sierva Maríának, mert a boldogság a legjobb orvosság.

Josefa levelet ír Ygnaciónak a kislányról: ha a sebet kell meggyógyítani, megteszik, ha a lelket kell orvosolni, megteszik, és ha az ördög szállta meg, kiűzik. Ygnacio ismét megpróbálja elvenni a lány nyakában lógó pogány nyakláncot. Sierva María őrjöng, csak Dominga képes megnyugtatni.

A Szent Klára kolostor apácái éppen énekelnek, amikor egy apáca kézen fogva bevezeti a kislányt. Válaszképpen ő is elénekel egy joruba dalt. Josefa Miranda elámul Sierva María csodálatos hangjától, mégis azonnal rátámad és el akarja venni a nyakláncát. A lány először csak rámordul, aztán megharapja a felé nyúló kart. Az apácák azonnal az ördögöt látják benne: úgy vélik, Sierva María kutyává változott, és démonivá vált a tekintete. Az apátnő kiadja a parancsot: azonnal zárják egy cellába. Ekkor megmozdulnak a falak, azon a domborművek ördögfejekké válnak, a madarak felbolydulnak. Az apácák elkapják a lányt, elszakítják nyakláncát, a gyöngyök szétgurulnak a földön. Sierva María elveszti minden erejét, megfogják és kivezetik. Martina Labordéra, egy őrült apácára bízzák az ápolását, akit azért tartanak bezárva, mert leszúrta egyik társnőjét. Martina azt tanácsolja a lánynak, kérje meg a démonait, repítsék ki innen, mert senki más nem fogja ezt megtenni. A lány magabiztosan válaszol: pár nap múlva otthon lesz.

Delaura, aki napfogyatkozáskor óvatlanul belenézett a napba, kötéssel a szemén érkezik a lányhoz, aki kineveti ijesztő kalóznak látszó külseje miatt. A lány arra biztatja, vegye le a kötést, hiszen akkor állandóan látja a szemébe beleégett napot. Sierva María nem akarja, hogy Delaura kiűzze belőle a démonokat. Mostanra már ragaszkodik hozzájuk: legalább valaki akarja őt. Meg akar halni, szeretne kővé dermedni vagy láthatatlanná válni. Aztán az ördög hangján szólítja fel Delaurát, hogy hagyja magára. Delaura azonban nem tágít: biztosítja arról, hogy meggyógyítja, mert szereti őt. A lány ekkor rátámad a papra, aki védekezésképpen maga elé tartja a keresztet. Amikor Delaura egyedül marad, önmarcangolás közepette gyónja meg az Úrnak a lány iránt érzett szerelmét.



Második felvonás

Delaura elmeséli a Püspöknek felkavaró álmát a lányról. Sierva María egy behavazott mezőre néző ablaknál ült, ölében egy szőlőfürttel, s az utolsó szőlőszemben ott volt a halál. Hetekkel később a lány a cellájában ugyanezt az álmot látja.

Delaura szerelmet vall a lánynak, együtt idézik fel a verset, amit a férfi tanított neki, majd megcsókolják egymást. Ekkor lép be Josefa Miranda, aki azonnal kiutasítja az ifjú papot a kolostorból. Az apátnő megnyugtatja a lányt: ez csak a benne lakozó ördög műve volt, de amint azt kiűzik belőle, a történtekből semmire sem fog emlékezni. Martina egy ollóval lép be a lány cellájába és lenyírja hosszú haját. Sierva María megörül a visszatérő Delaurának: azt hiszi, eljött az esküvője napja, hiszen azt ígérték neki, csak akkor vágják le a haját. Josefa Miranda ismét kiutasítja Delaurát.

A Püspök a kolostor kápolnájában készül az ördögűzésre. Sierva Maríát a székhez kötözik. Az apácák imádkoznak. A megtört Delaura belép, az apácák keresztet tartanak fel, úgy közelítenek hozzá. A pap elmenekül, majd újra és újra visszatér. Az apátnő Sierva Maríáért imádkozik, és magára veszi a lány fájdalmát. A lány ágyékon rúgja a Püspököt, ekkor ismét megmozdulnak a falak. A lányt visszaviszik a cellájába. Rikolt a páva. Sierva María megörül: a páva a pogány istennő, Oshun hírnöke.

A lány az ágyán ül, a falak megnyílnak, megjelenik az álom, melyet Delaurával közösen álmodtak: havazik a mezőn. A Delaurától tanult szerelmes verset még felidézi a kislány, azután meghal. Dominga a lányt saját gyermekeként siratja el.



Az operát eredeti nyelven, magyar és angol felirattal játsszuk.



A mű a Glyndebourne-i Operafesztivál és a BBC felkérésére készült.