Az arany meg az asszony Kenessey Jenő egyetlen műve az opera műfajában, ugyanakkor egyike a 20. század első felében nagy sikerrel futott magyar műveknek. A mű egy 15. századi, parabolaszerű szerelmiháromszög-történet. Egy meglehetősen kiüresedett házasságot veszélybe sodró fiatal csábítón úgy áll bosszút az idős férj, hogy másfajta csábításnak teszi ki: alkimista vegykonyhájában készített hamis aranypénzt kínál fel neki. A fiatalember mit sem sejtve, mámorosan választja a csillogó gazdagságot. A férj azonban értesíti a várőrséget, s a fegyveresek azonnal letartóztatják a kapzsi hamispénz-tulajdonost. A házaspár ezután ismét magára marad.

Az arany meg az asszony című opera, ahogyan az alapjául szolgáló Krúdy-színjáték is, azt a gondolatot hirdeti, hogy milyen balga a férfi, aki az arany csengéséért lemond az asszony szerelméről. A történet hősei: egy marcona zsoldoskatona és egy szomorú ifjú asszony. Kettőjük közé áll oda csábító varázsával – és az alkimista férj közvetítésével – a gazdagság hívságos fénye, hogy vesztét okozza a katonának, aki botorul elfordul a szerelemre hívó szívtől, mert megbabonázza az arany pogány csengése.

A csábítás vétkétől ugyancsak nem mentes zsoldoskapitány, miután a házaspár szállást ad neki, színészek segítségével igyekszik némi felfordulást okozni a polgári házban, hogy elvonja a férj figyelmét. De épp azok előadása ihleti a ház urát arra, hogy megleckéztesse a katonát, aki aztán az arany vonzásában mindent elveszít.