Novák Péter rendező adaptációjában a történet az eszményi szeretet és barátság veszteségének darabja. Szereplői egy valamikori családi idill széthullásának, az elsöprő szerelemnek, az elmélyülő barátságnak, a természetes életigenlésnek, a frusztrált agressziónak epizódjait élik meg egy esküvő keserédes kulisszáiban, hogy ott szembesüljenek jövőjük három próbatételének – beteljesülés, elhidegülés, elválás – kihívásaival.

​A rendező, Novák Péter így vall a darab megszületésének a szándékáról: Alapproblémáink, viszonyrendszereink, a szüleinkkel, a párunkkal, a gyerekeinkkel való kapcsolataink mind-mind ismétlődő felállások, melyekről érdemes beszélni a táncszínház eszközeivel is.

Az előadás felvonultatja Mozart operájának közismert archetípusait, de kifejezetten érzelmi viszonyulásaikra helyezi a hangsúlyt. Többek között Fodor Géza operaelemzéséből kiindulva úgy mutatjuk be a szereplőket, mint „személyes, legmélyebb és legelevenebb jellemvonásaikból fakadó megoldásokat a szerelem életproblémájára”. A Varázsfurulya című előadás rólunk szól, a néptánchoz, a kultúrához, a múlthoz való viszonyunkról, valamint a mindennapokban tapasztalt értékválságról, ideológiai csatározásokról, melyek körülvesznek.