Törőcsik Marit a Nemzet Színészét és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznőt, érdemes és kiváló művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

Nyugodj békében, Mari!

Törőcsik Mari számára a színház jelentette az életet. Amikor 2009-ben a klinikai halál állapotából visszatért, régi barátja, az orosz rendező, Anatolij Vasziljev „visszarendezte” az életbe Kaposváron A naphosszat a fákon című előadásban. Később is betegeskedett, sokszor gyenge volt, ám amikor a színpadra lépett, elképedve figyeltük azt az erőt, tartást, energiát, amit a szerepén keresztül mutatott. Igen, kivirult, eleven lett. Nyoma sem volt a gyengeségnek. Csodáltuk, irigyeltük: honnan van ebben a beteg és törékeny testben az az erő, amit a színpadra lépve mozgósít. Magányosan élt férje, Maár Gyula halála óta. Tudtuk, hogy a színház adott neki erőt az élethez. Az, hogy van dolga, feladata.

1956 óta, amikor berobbant a Körhinta Marijaként a színházi életbe, megszakítás nélkül játszott. A számok is elképesztőek: 132 színházi szerepét őriz az archívum, ebből 66-ot a Nemzeti Színház előadásaiban játszott, utoljára a 2016-ban bemutatott Galilei életében lépett színpadra. Filmszerepeinek száma 174. A számok persze csak a mennyiségről szólnak, de ennek a hosszú pályának az értékét a minőség adta. Barátja, Pilinszky János költő az elsők között ismerte fel és fogalmazta meg ennek a páratlan tehetségnek a titkát. Így írt róla:

„A színészek túlnyomó többsége alakító művész, megformálja a figurát. Törőcsik Mari ritka kivétel, ő nem alakítja, ő táplálja szerepét, lázas ihlettel és folyamatosan. A színpadi alak számára nem kész ruha, mit estéről estére magára ölt: szemünk láttára, pillanatról pillanatra emeli ki szerepét önmagából és szövegéből, a teremtés forrón csupasz és kockázatos gesztusával. Józan és sugallatos egyszerre. Ezt a szélsőséges és nagyszerű ellentmondást csak zseniális művész tudja elviselni és megvalósítani. Kivételes lélek, ki egyszerre senkié és mindenkié… Törőcsik Mari – jelképes jelenet – egy vidám álarcot tép le magáról. Ami a maszk mögül kitűnik, nemcsak egy síró, elmaszatolt arcocska, hanem valami, amivel alig lehet szembenézni. Törőcsik Mari arca. Életének, szerepeinek, tehetségének örökös, mezítelen tápláléka.”

A közönség szeretete éltette. Kellő szerénységgel volt büszke az emberek feléje áradó szeretetére. A nagy alakítások, a tehetség, a kivívott és megérdemelt elismerés mellett valami egészen különleges sikerben is része lehetett Törőcsik Marinak: ő az egyetlen, aki magyar színésznőként világsztár lett.

Törőcsik Mari több mint három évtizeden át volt a Nemzeti Színház társulatának tagja, először pályakezdésétől, 1958-tól 1979-ig, majd 2002-től újra. Mindig büszkén mesélte, hogy Schwajda György igazgató őt szerződtette elsőként a 2002-ben megnyílt, új Nemzeti Színház társulatába.

Életem egyik legfontosabb előadásában játszott: az anyát alakította Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú színpadi, később annak filmes változatában. Úgy csatlakozott a magyar színházművészet jeles alakja az akkor még fiatal beregszászi társulathoz, hogy csak a munka számított. 2003 Gyula, várszínpad. A próbákon tűz a nap, elviselhetetlen a hőség a várfalak katlanjában. Őt ne kíméljük! – kiabálta, amikor jeleztem neki, hogy nem kell minden próbát végigülnie, elég, ha az ő jeleneteire jön be. Vizes zsebkendővel a fején nézte a próbákat. Mert meg akarta érteni az egészet. Kíváncsi volt. Dolgozott velünk. Mert munka van, és enélkül nem születik előadás.

2015. Azzal, hogy a Körhintát műsorra tűztük a Nemzeti Színházban, megidéztük őt magát. A filmet, a pályakezdést, az első és azonnal világraszóló sikert. Az előadás elején egy pillanatra Törőcsik Mari hangját halljuk, és Soós Imrét: „Repülünk, Mari!” Tisztelgés ez, és jelzése annak, hogy ami volt, ahhoz a következő generációk kapcsolódnak, kötődnek….

De hát Mari ebben a társulatban, köztünk dolgozik! Rendezőként nem hagyott nyugodni, hogy legyen jelen az előadásban. Azt találtam ki, hogy a végén jöjjön be. Már nem az előadás részeként, hanem a tapsban. Sok érvet és ellenérvet felsorakoztattak a kollégáim az ötletre. Mindegyikben volt igazság, és bennem is volt kétely.

A kételyt a közönség oszlatta el. Ahogy az előadás végén Törőcsik Mari belépett a színpadra, a nézőtér felrobbant. Állva tapsolták, ünnepelték őt az emberek. Mert a szívükig hatolt ennek a személyiségnek az ereje. Van valaki, akit lehet szeretni. Akit egy ország szeret. Aki nem megosztó, hanem összetartó személyiség.

Hálásak vagyunk Törőcsik Marinak sok-sok alakításért, megannyi derűs pillanatért, a szeretetért, a példaadásért, amivel az alkotói munka, a színház iránti alázatra tanított. Köszönet azért, hogy láthattunk, hogy vele dolgozhattunk, hogy hűséges volt a Nemzeti Színházhoz.

 A magyar színházművészet pótolhatatlan egyéniségét gyászoljuk.
A Nemzeti Színház társulata nevében: Vidnyánszky Attila

Törőcsik Mari

(1935. november 23., Pély – 2021. április 16., Szombathely)

A Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas, Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, hogy csak párat említsünk kéttucatnyi elismerése közül. Az 1955-ben készült Körhintától kezdve szerepel filmen, Cannes-ban 1976-ban megkapta a legjobb női alakítás díját a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért, amelyet férje, Maár Gyula rendezett. Számos hazai és külföldi filmfesztiválon kapott elismerést és életműdíjat.

1958 és 1979 között a Nemzeti Színház színésze, az 1979/80-as évadban a győri Kisfaludy Színházban (ma a Győri Nemzeti Színház) játszott és volt művészeti vezető. 1980-tól egy évtizeden át a MAFILM társulatának tagja. 1990-től a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1993 és 1996 között a budapesti Művész Színházat igazgatta. Docensként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja lett.

2008-ban egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, a szíve megállt, kómába esett, de napok után, csodával határos módon tudata, emlékező- és mozgásképessége visszatért. A 2009-es Magyar Filmszemle megnyitóján elmondta: „Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!”

Díjai:

Farkas-Ratkó-díj 1958
Balázs Béla-díj 1959
Jászai Mari-díj 1964, 1969
Érdemes művész 1971
Kossuth-díj 1973, 1999
SZOT-díj 1975
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál: Legjobb női alakítás díja, 1976
Chicago: legjobb női alakítás díja 1971
Karlovy Vary: Legjobb női alakítás díja 1972
Taormina: Legjobb női alakítás díja 1977
Kiváló művész 1977
Pro arte-díj 1981
Magyar Művészetért-díj 1989
Országos Színházi Találkozó legjobb női alakítás díja 1991
Déryné-díj 1993
Salernói 50. Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díja 1997
Madridi Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díja 1997
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában 1997
Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1995
A Nemzet Színésze 2000
Gundel művészeti díj 2002
Súgó Csiga díj 2002
Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) - Legjobb színésznő 2002
Prima díj 2003
Európa-díj 2004
Budapest díszpolgára 2005
Hazám-díj 2006
Jubileumi Prima Primissima díj 2007
Páger Antal Színészdíj 2008
Blikk - Az év művésze 2010
Szent-Györgyi Érem 2012
Nemzet Művésze 2014
Kölcsey-emlékplakett 2015
Újbuda díszpolgára 2016

Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja (2017)
Velem díszpolgára (2018)
Mága Zoltán – Budapest Újévi Koncert – Gáladíj (2019)
Kossuth-nagydíj (2019)
Vas megye díszpolgára (2019)
Magyar Toleranciadíj (2020)
Széchenyi-örökség Okmánya (2020)

Életműdíjak: 
Sorrento, 1971
Karlovy Vary, 1978
Cannes (Mandragora-díj), 1983
Magyar Filmszemle, 1994
Trencsén-Tepplitzi Nemzetközi Art Filmfesztivál, 1998
Várna, 2000
VOXcar, 2004
Színház Kritikusok Céhének Életműdíja, 2011
Magyar Operatőrök Társagának Életműdíja, 2015
Szenes Iván életmű-díj, 2016