Bolond? Ütődött? Nevetséges figura? Első ránézésre talán igen. Hiszen ki az, aki egy szélmalomban ellenséget lát, és nekiront? Szélmalomharc – sokszor mondjuk ezt kilátástalan küzdelmekre. Ám, aki a szélmalomharcot vállalja, tiszteletet vált ki a jobbérzésű emberekből. – Az újkori Európa egyik hérosza Don Quijote (a másik három: Hamlet, Don Juan és Faust) – mondja Vidnyánszky Attila.

– Mindegyik alaknak megvan a maga „aktualitása”, de mind közül a „búsképű lovagot” tartom a legmaibbnak. Talán furcsán hangzik ez, hiszen a lovagregények világába visszarévedő alak sokak számára inkább tűnhet az anakronizmus, az idejétmúltság szimbólumának. Én ezt másként látom. Kétféle életérzés jellemzi életünket – én legalábbis így élem meg ezt a kort, amiben létezem. Az egyik életérzést Csehov írta meg száz éve a Cseresznyéskertben: azt érezzük, hogy vágják körülöttünk a gyümölcsöst. Azt a talán sosem volt paradicsomkertünket, amelyből egy boldog jövőt reméltünk sarjadni. Jó esetben észrevesszük, hogy ez folyik körülöttünk, mégis tétlenek vagyunk… Ám ha az ember körülnéz – és elég csak a közvetlen környezetét figyelnie –, a „donkihótizmus” megannyi gyönyörű megnyilvánulását is látja. Embereket, akik nekifeszülnek a lehetetlennek is, mert arra vannak ítélve, hogy cselekedjenek. Belső, titkos erő hajtja őket, mert tenni, használni akarnak. Cervantes regényalakja, Don Quijote a végtelenségig, a nevetségességig ragaszkodik egy régen leírt értékrendhez, és nekimegy a „szélmalmoknak”, vagyis a korának...

Ugyanakkor Don Quijote „művész” is, sőt: „színész”, hiszen sosem volt alakokból egy valóságosat hoz létre, a búsképű lovagét, és a végletekig, a nevetségességig azonosul a szerepével… Szánandó, nevetséges figura? Én inkább azt mondom: irigylésre méltóan erős igazság birtokosa. „La Mancha egyik falujában élt nemrég egy nemesember, aki lovagregények olvasásával foglalkozott… annyira belegabalyodott az olvasásba, hogy reggeltől estig, estétől reggelig mindig csak olvasott… Olvasmányai árasztották el képzeletét; varázslat, párbaj, csatározás, kihívások, sebesülések, ömlengések, szerelmek, sorscsapások s több ily soha meg nem történt balgaság. Annyira fejébe vette, hogy a kitalált históriák elolvasott zagyvaléka igaz valóság, hogy számára hihetőbb történet nem is volt a világon…”