Előszó - inspiráció

Az ember életét, mint a bolygón élő minden életformáét, a növekedés-gyarapodás-fejlődés igéje hajtja. Ennek a folyamatnak egyértelmű elszenvedője az őt körbefogó tér, amelyet folyamatos hódítás árán saját uralma, szükségei alá rendel. Az elfoglalt terület készleteit felélve újabb és újabb helyet keres, amelyeket saját fenntartása érdekében birtokolhat. Életünk minden területén ez a fajta viselkedés figyelhető meg, folyamatos bővülés, osztódás, kiterjesztés. Többet jobbat, nagyobbat, szerethetőbbet vágyunk. Ez a fajta emberi térhódítás ihlette a művet.

Kapcsolódó gondolatok - filozófia

Mindenkinek van egy személyes tere, amiben lehetősége van, hogy önmaga legyen, hogy utat keressen magának, és hogy döntéseket hozzon, merre induljon el, hova akar eljutni. Azáltal, hogy faljuk magunk körül a rendelkezésünkre álló közeget, az fogyni kezd, hisz mindenkinek szüksége van egy intim szférára, már elkerülhetetlen, hogy az egyén belekerüljön egy másik ember személyes terébe. Az hogy valaki más is belekerül ebbe a közegbe, hatással van az emberre, ahogy ő maga is hatást gyakorol a másikra. Egyre több és több ember kerül be a személyes terünkbe, ezáltal a lehetőségeink is egyre korlátozódnak, hiszen mindenhol van valaki és már nincs hova menni. Ezért már nem tudunk csak magunkra figyelni, mert magunkat mások, míg másokat saját magunk tükrében kezdjük látni. Ha egy másik embert nézünk, akkor abban benne vannak a saját sémáink, sztereotípiáink, prekoncepcióink, saját magunkat pedig gyakran az alapján ítéljük meg, ahogy mások viszonyulnak hozzánk. Ettől az állandó közelségtől elveszítjük saját magunkat, hiszen tükrökből szemlélünk mindent. Hova vezet ez? Mindannyian beállunk a sorba és skatulyákban éljük az életünket, megfelelve mások elvárásának, megítélésének, normáinak vagy kitörünk ebből a rendszerből, kitörünk a közegből és a saját újrateremtésünk reményében keresünk egy új utat, új területet. Harmadik lehetőségként elfogadhatjuk, hogy másokkal osztozunk és egyetlen közös létformává szervesülünk. Nem egyéni habzsolást folytatunk, nem önző érdekek által vezérelten élünk, az egyetemes létforma részeként mi magunk válunk a térré, amiben létezünk. A Térfalók egy zaj szennyezéssel átitatott világ, nyüzsgő, érzéketlen és túlburjánzó társadalom utolsó pillanatát felfaló misztikus létformák. Múltjuk homályba veszett, jövőjük teret veszít, jelenük a habzsolás, a rendelkezésükre álló világ bekebelezése.