"5 táncos, 5 hangfal.

Hol van az a pont, ahol a mozdulat tánccá, a hang zenévé válik?

Már a darab tervezésének elején kiderült, hogy – bár eltérő „médiummal“ dolgozunk – hasonlóak azok a fogalmak, amelyekből kiindulunk, azok a problémák, amelyek foglalkoztatnak bennünket.

Úgy döntöttünk, hogy a darabban végig analóg módszerekkel, eljárásokkal fogunk élni a zene és a tánc terén, a két síkot állandó kölcsönhatásban tarva. Az egyik ilyen alapvető eljárással, olyan új rendszereket hozunk létre – eredeti, megszokott kontextusából kiemelt, különböző, „hétköznapi“ motívumokból –, melyek az előadás folyamán dinamikusan változnak, súrlódnak, formálják egymást.

A munka során lassan kristályosodtak ki azok a kulcsszavak, amelyek köré az előadás épül: absztrakció, kölcsönhatás, morphing."