Ványa bácsi, Asztrov, Szerebrjakov, Jelena Andrejevna, Szonja, Tyelegin – kik ezek az emberek? Kortársaink? Ismerősök, szomszédok, barátok? Ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint mi. Az élet változhat, de az érzések nem.

Mindnyájan keressük és elveszítjük önmagunkat, ahogyan Ványa. Álmodozunk, jobbat remélünk, mint Asztrov. Másokból élünk, mint Szerebrjakov. Kapzsin szeretjük a tükörképünket mások szemében, mint Jelena. Szenvedünk a kölcsönös megértés hiányától, és türelmesen viseljük keresztünket, mint Szonja. Elképzeljük a múltat, a jövőt, amikor az emberek boldogabban éltek és boldogabban fognak élni. Mi változott azóta? Semmi.

Elpazarolt törekvések, finom humor, féktelen bánat és hiábavaló életek a világirodalom egyik legjobb drámájában.