4.48 Pszichózis
Sarah Kane darabja a Merlin Színházban
Ha képesek vagyunk megtapasztalni valamit a művészeten keresztül, akkor talán képesek leszünk megváltoztatni a jövőnket
Merlin Színház, kamarateremében december 15-én mutatják be Sarah Kane: 4.48 Pszichózis - öngyilkossági jegyzetek – című darabját Lévay Adina rendezésében.
Csak egyetlen igazán fontos kérdés van: az öngyilkosság. Erről szól Sarah Kane utolsó darabja:az embertelen játszmáról, melyben a remény és a halál csatázik, ha az ember önnön határaihoz érkezett.
Egy szellemes és költői, megnevettető és megrendítő dal
a fénybe való menekülésről.
“Ha képesek vagyunk megtapasztalni valamit a művészeten keresztül, akkor talán képesek leszünk megváltoztatni a jövőnket, mert a tapasztalás a szenvedés révén leckét vés a szívünkbe. A spekulatív elmélet nem érint meg minket…Kulcsfontosságú, hogy megtanuljunk és eszünkben tartsunk olyan eseményeket, amelyeket sosem éltünk át, azért, hogy elkerüljük, hogy ezek velünk is megtörténjenek. Inkább a színházban kockáztatom meg a túladagolást, mint az életben” (Sarah Kane)
„Ő (Sarah Kane) képes a legmélyebbre leásni, és megmutatni, mi történik az emberekben, és ez nem csupán a szubjektivitásról, hanem a külső realitáshoz való viszonyáról is árulkodik. Átszűrni magunkon a külső világot kaotikus és drámai folyamat, és ő képes rá. Van egy nagyon jelentős különbség Kane és Tarantino között. Annak ellenére, hogy mind a kettő káosszal foglalkozik, Kane azt mondja, hogy a káosz veszélyes, de bele kell merülnünk ahhoz, hogy megtaláljuk magunkat. A másik számára a káosz nem má,s mint egy eszköz, egy trükk… Kane meg fogja ölni magát. Tarantino gazdag lesz.” (Edward Bond – 1995)
Rendező: Lévay Adina, Szereplők: Bandor Éva és Horvát Virgil, Fordította: Sebestyén Rita, Díszlet/Jelmez: Gadus Erika , Dramaturg: Higham Matthew
Csak egyetlen igazán fontos kérdés van: az öngyilkosság. Erről szól Sarah Kane utolsó darabja:az embertelen játszmáról, melyben a remény és a halál csatázik, ha az ember önnön határaihoz érkezett.
Egy szellemes és költői, megnevettető és megrendítő dal
a fénybe való menekülésről.
“Ha képesek vagyunk megtapasztalni valamit a művészeten keresztül, akkor talán képesek leszünk megváltoztatni a jövőnket, mert a tapasztalás a szenvedés révén leckét vés a szívünkbe. A spekulatív elmélet nem érint meg minket…Kulcsfontosságú, hogy megtanuljunk és eszünkben tartsunk olyan eseményeket, amelyeket sosem éltünk át, azért, hogy elkerüljük, hogy ezek velünk is megtörténjenek. Inkább a színházban kockáztatom meg a túladagolást, mint az életben” (Sarah Kane)
„Ő (Sarah Kane) képes a legmélyebbre leásni, és megmutatni, mi történik az emberekben, és ez nem csupán a szubjektivitásról, hanem a külső realitáshoz való viszonyáról is árulkodik. Átszűrni magunkon a külső világot kaotikus és drámai folyamat, és ő képes rá. Van egy nagyon jelentős különbség Kane és Tarantino között. Annak ellenére, hogy mind a kettő káosszal foglalkozik, Kane azt mondja, hogy a káosz veszélyes, de bele kell merülnünk ahhoz, hogy megtaláljuk magunkat. A másik számára a káosz nem má,s mint egy eszköz, egy trükk… Kane meg fogja ölni magát. Tarantino gazdag lesz.” (Edward Bond – 1995)
Rendező: Lévay Adina, Szereplők: Bandor Éva és Horvát Virgil, Fordította: Sebestyén Rita, Díszlet/Jelmez: Gadus Erika , Dramaturg: Higham Matthew
