Magunk vagyunk. Néha kimenekülnénk önmagunkból. De váratlanul felbukkan egy játszótárs. Játszunk. Bár nem együtt. Egymás ellen. Mintha egy pillanatig együtt is. Aztán valahol elveszünk a játék hevében. Szilánkokra törnek. Ledarálnak. Bábut csinálnak belőlünk. Majd új játszótárs után néznek.

Újra magunk vagyunk.

Márton Imola