„Farkasok között ember, emberek között farkas” – így közvetíti Maugli az emberré válás stációinak fájdalmas érzéseit. A Dzsungel Törvénykönyv (DZS. TK.) könyörtelen keménysége ellenére emberségesebb képet mutat az emberek - a vadon világa számára - elfogadhatatlan, érthetetlen cinikus és silány, szabályokat kijátszó ügyeskedéseinél. De az ember csodákra is képes, képes olyan helyzeteket teremteni, ahol a jó nemcsak méltó ellenfele, de legyőzője is a rossznak és minden látszat ellenére, mégiscsak éltetője az egyetemességnek. Családi színdarab – mondják A dzsungel könyvéről. Az alkotók reményei szerint minden generáció képviselője, úgy érzi majd, hogy megtalálta érzelmi, értelmi igazságélményét az előadásban. Igen, családi darab. De közösség-, és színházépítő is. Az a célja, hogy ne csak az alkotók, henem a nézők is egy családba tartozónak érezzék magukat az előadókkal, hogy színészek és a válogatott iskolás szereplők kézen fogva segítsék egymás tehetségét felragyogni, hogy közösen hozzák létre azt a színházi csodát, amely során érzelmeket élnek át, és közvetítenek, ahol érzéseiket és álmaikat osztják meg egymással, s legfőképp reményt sugároznak.