„Nem való ráfogni az égre a romlást

És az emberi nemre sem:

Mert ki az emberit így becsüli,

Annak az ember-név se való…

S nem való, csak azért,

Mert bekövetkezett, ráfogni a sorsra

Az egykoron olthatatlan

Tökfejűséget!”

Tűzoltószirénák zajától hangos az éjszaka, minden és mindenki gyanús, hiszen a város lakói nem tudják, kik felelősek a gyújtogatásokért. Ennek ellenére Biedermann befogad házának padlására két idegent, akik hiába közlik vele tevékenységüket, s hiába látja később saját szemével is az előtte zajló eseményeket, mégsem hiszi el, hogy mindez igaz lehet…

Max Frisch darabja arról az önbecsapásról szól, amely részeként elhitetjük magunkkal, hogy velünk nem történhet meg az, ami másokkal bármikor…

Max Frisch örököseinek az engedélyét a Suhrkamp Verlag és a Hofra Kft. közvetítette