A kortárs táncművészet, és az ahhoz szorosan kötődő színházi gondolkodás a kortárs képzőművészettel, azon belül pedig a festészettel kerül diskurzusba.

Az előadás egy olyan, önmagában is érvényes, táncként és színházi jelenlétként értelmezhető fizikai tevékenységet helyez a figyelem középpontjába, amelynek további, végső célja egy képzőművészeti alkotás megvalósítása, ami élő képzőművészeti gesztussorként értelmezi a színpadi cselekményt.

Gergye Krisztián művészetére leginkább a képzőművészeti gondolkodásmód jellemző. Schiele, Bacon és Freud hommázsai jelentős előadásai voltak a magyarországi táncszcénának. Gergye nem tetszelegni vágyik a képzőművészi titulusban, pusztán az alkotás képzőművészeti irányú gesztusát emeli színpadra, hogy a táncművészet ne egy absztrakció mögé elbújó, bárhogyan értelmezhető gesztussor maradjon, hanem annak absztrakciója a képben magában legyen tetten érhető.

Az előadás során keletkező képzőművészeti alkotást az előadás végeztével azonnal "kiállításra" és "eladásra" bocsátjuk egy aukció keretében. Az aukció tétjét az adja, hogy azon késznek kikiáltott kép, amely nem talál gazdára, azonnal megsemmisítődik. Ez a képromboló gesztus - a művészet iránti esetleges érdektelenségre adott azonnali reakcióként - a mű jelenben kifejtett hatását érzékelteti. Illetve a jelenben feleslegesnek, haszontalannak ítélt művészet megsemmisülésének tragédiájával felhívjuk a figyelmet a néző, a művészetet "fogyasztó" befogadó jelenlétének felelősségére.