Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- EstragonSzűcs Nelli
- VladimirTrill Zsolt
- LuckyTóth László
- PozzoVarga József
- HírnökRácz József
- rendezőVidnyánszky Attila
- díszlettervezőLena Bogatirjova
- jelmeztervezőLena Bogatirjova
- fordítóKolozsvári Grandpierre Emil
„1993-ban alakult színházunk első évadának nagy vállalkozása volt Samuel Becket darabjának színrevitele. Igazi megpróbáltatás ez rendező és színész számára egyaránt. Hittük, hogy a mi zűrzavaros világunkban a mű gondolatai újult erővel fognak megszólalni és hatni. Az a tény, hogy az Arany Oroszlán Fesztivál szép szakmai sikert hozott 1994-ben Lembergben társulatunknak ( a fesztivál fődíja ) és főleg az, hogy vidékünkön, ahol a nézők túlnyomó többsége egyáltalán, vagy alig látott színházat, előadásainkat őszinte és lelkes érdeklődés kíséri, igazolja hitűnket. " írta Vidnyánszky Attila a 90 - es évek első felében a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház első emblematikus előadásáról. nem patetikus túlzás, ha azt mondjuk erre a hitre nagy szükség volt, hogy a beregszászi társulat az egyik legkiemelkedőbb magyar színházi együttessé váljon és évről - évre jobbnál - jobb előadásokat hozzon létre.
Zsámbék nyaranta e munkának 1995 óta egyik bázisa volt, ahol alkészült a Sardafas, a hímboszorkány, a Kioldás, a Három nővér. De itt találkozhatott a magyar közönség a színház szinte minden más előadásával is. Egyedül a Godot - ra várva maradt ki a sorból. Pedig ahogy arról az előadásukról megfogalmazták miért is hozták létre nagyon érdekes: "A lassan múló idő cselekvésekkel való megtöltése, hogy ne legyen olyan kétségbeejtően fájó a Godot-ra várás, hogy ne legyen annyira egyértelmű annak hiábavalósága, reménytelensége. Előadásunk figuráit és mindenekelőtt Vladimir és Estragon alakját magunkból igyekeztünk megformálni, mintegy beléjük sűrítve szűkebb valóságunk alapérzéseit, indulatait, vágyódásait, fájdalmát. Egymásrautaltságuk determináltsága, a mi egymásrautaltságunk sorsszerűsége. Rettegéseikben, vágyaikban magunkra ismerünk, őszinteségükből adódó igazságuk a mi hitelességünk is talán. Előadásunkat igazi színészi megnyilatkozásnak szántuk, olyan pillanatokat kerestünk, amikor a színész lénye teljes egészében azonossá válik a szereppel,szétválaszthatatla- nul eggyé forrva, sorsunk közös. " S. Becket „Godot-ra várva” Eltelt több, mint egy évtized az eredeti bemutató óta. A felújítást még érdekesebbé teszi, hogy felvállalt „önazonosságuk" 10 év elteltével milyen is lett.
A lassan múló idő cselekvésekkel való megtöltése, hogy ne legyen olyan kétségbeejtően fájó a Godot-ra várás, hogy ne legyen annyira egyértelmű annak hiábavalósága, reménytelensége. Előadásunk figuráit és mindenekelőtt Vladimir és Estragon alakját magunkból igyekeztünk megformálni, mintegy beléjük sűrítve szűkebb valóságunk alapérzéseit, indulatait, vágyódásait, fájdalmát. Egymásrautaltságuk determináltsága, a mi egymásrautaltságunk sorsszerűsége. Rettegéseikben, vágyaikban magunkra ismerünk, őszinteségükből adódó igazságuk a mi hitelességünk is talán. Előadásunkat igazi színészi megnyilatkozásnak szántuk, olyan pillanatokat kerestünk, amikor a színész lénye teljes egészében azonossá válik a szereppel, szétválaszthatatlanul eggyé forrva, sorsunk közös.
Másodbemutató Beregszász 1995.
1993. 10. 15.