Egy komédia a 70-es, 80-as évek Magyarországának lakótelepein élő emberekről és azokról az időkről, amikor még nem volt mindenkinek tévéje, telefonja.

Milán, a harmincas éveiben járó, frissen elvált fordító, fél napja költözött be a tanács által kiutalt lakásba. Szeretne lefordítani egy határidős munkát, de mert a lakásnak nincs ajtaja, számára érthetetlen módon időről-időre fura alakok jelennek meg, akikkel nem tud mit kezdeni. Egy ideig próbálja tartani magát, aztán a történések magával ragadják, és a végén elszabadulnak az indulatok. Mit akar az unatkozó Lídia, a féltékeny szomszéd, Nándor felesége; hogy kerül Milán nappalijába a magatehetetlen, tolószékes Grósz néni; miért akar Jemenbe menni az erotikusan túlfűtött Petronella nővér; Dorzs miért nem tud egy sóletet kinyitni; Saci miért Milánnál keresi Gézát? Vajon ki az a Pösner és egyáltalán, ki a fene vitte el az ajtót? Mindeközben Milán számára valóságossá válik a fordítandó szöveg, valamint a női partőrség szeme láttára a tenger felé zuhanó repülőgép.



A produkció Békés Pál örököseinek engedélyével kerül bemutatásra.