Egy család. Anya, két gyerek. Ja nem. Három. Tulajdonképpen négy. Meg valahol apa is van. Csak nem itt.

“…de csak Julcsinak szólítanak. Petra (20), a felállóhajús nővérem csodabogárnak tart. Néha megérti mit üzenek a szememmel. Kristóf (27) a csúcsszuperhős bátyám. Ő bármire képes. Mindig mellettem van. Vagy legalábbis Janka (26), a csaja mellett, meg mellettem. Bírom őket. Mellettük szabad lehetek, és bömböltethetem a kedvenc zenéimet. Persze csak ha Erika mama (70), a nagymamám elmegy a piacra. Sajnos minden felhallatszik hozzá az emeletre. Anya (47) mindent tud. Szociológus és már felnevelt két gyereket. Apa (49) meg? Ha üvöltenék, se hallana meg az óceánon túl. Lehet, hogy most először én is látom majd a tengert, mert a rajztanárnő beküldte a mesekönyvet, amit készítettem, egy pályázatra. Kiválasztottak. És most áll a bál…”

Részlet Kalmár Júlia (13) “Az én családom” című fogalmazásából