Rájátszás
Sokszor feltételezik a kritikusról, hogy előítéletes. Szerintem ez nincs így. A kritikus utóítéletes, lévén előítéletei pontosan ugyanabból a teljesen természetes tanulási folyamatból következnek, amit tapasztalatnak hívnak. Senki nem vádolja a másikat előítélettel akkor, amikor kék jelzést lát egy csapon, és hideg vízre számít, mégis, amikor egy színlap láttán a kritikus megörül vagy éppen megretten, akkor máris jön az előítéletezés, és annak a prejudikálása – nesze neked előítélet –, hogy a kritikus eldöntötte előre, mit fog látni. De ki az az eszement, aki ha kék csapot lát, és hideg vízre számít, de forró víz jön helyette, nem kapja el a kezét azonnal? Jó, azt nem lehet mondani, hogy a kecskeméti Marica grófnő forró víz, mert nem az – nagyon nem –, de langyosnak azért egész biztosan langyos. TELJES CIKK>>>