Egy család nappalija, terített asztal, karácsony – így csöppenünk bele a Koncz család életébe 1923. december 25-én. A helyszín mindvégig változatlan, miközben szereplők érkeznek és eltűnnek, átélnek nagyon sok örömöt és bánatot, küzdenek, féltenek és szeretnek. Miközben újra és újra felkerül az asztalra a töltött káposzta és a bejgli, elrobog velünk száz esztendő. Szabó Borbála drámája egy teljes évszázadot ölel fel a magyar történelem lenyomataival együtt. 

A színház 2025/26-os évadának első premierje óriási sikert aratott a Ruszt József Stúdiószínházban. Az előadás után a hagyományokhoz híven az ünneplésé volt a főszerep. Cseke Péter, a teátrum direktora kiemelte, a premier dátumának kiválasztásával a magyar dráma napjának szeretett volna a színház még nagyobb hangsúlyt adni. „Régi vágyunk volt, hogy Szabó Borbála művét bemutathassuk. Kovács Lehel rendezésében egy olyan szemszögből, egy olyan látásmóddal pillanthattunk bele ennek a családnak az életébe, ami az eredeti mű sokszínűségét még inkább kiemeli sok humorral, mély gondolatokkal és érzelmekkel. Ti, akik életre keltettétek ezt a történetet, csodálatos munkát végeztetek, gyönyörű előadás született Szabó Borbála művéből. 100 évet 140 percben fogalmaztatok meg, amiben szembesülhetünk sok nehézséggel, örömmel, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel” – így méltatta az előadást Cseke Péter.

A nézőtéren ott ült a szerző is férjével és gyermekeivel együtt. A premier után Szabó Borbála is elismeréssel beszélt a drámájából született előadásról. „Sokszor nem szeretik az élő írót a rendezők, mivel beleszól, meg egyáltalán él. De hozzáteszem, sokszor a szerzők sem szeretik az élő rendezőket” – jegyezte meg a bemutató után humorosan Szabó Borbála. „De cseppet sem azt éreztem, hogy az alkotók nem úgy csináltak valamit, ahogyan én azt elképzeltem. A drámával építettem egy házat, és Lehel beköltöztette a színészeket, akik a családom történetét keltik életre” – fogalmazott elismerően az előadással kapcsolatban Szabó Borbála. 

„Az élő szerzők problematikája előttem is lebegett, de sosem kopogtattál, és nem bántottál bennünket, ha sorsok végül kihaltak ebből a száz évből” – reagált Szabó Borbála humoros megjegyzésére Kovács Lehel. A rendező ezután megköszönte az alkotóknak a mögöttük álló próbafolyamatot. „Az, hogy egy előadás hogy áll össze, az is egy titok. Ahogy ráleltünk erre a formára, elkezdtetek játékosan próbálni és közben élvezni ezt az alkotófolyamatot. Ez a darab az a fajta színház, amiben az egyik pillanatban nevetünk, a következőben sírunk. Ez a dinamika végigkíséri az egész előadást, és az életre is egy jó kis metafora. Ez egy igazán varázslatos munka volt. Nem veszítettétek el azt a titkos lángot, ami ebben a darabban nem csak pislákol, hanem lobog.” 

A premiert egy kis ajándékkal tette még emlékezetesebbé a teátrum. Az alkotók virágait köszönjük a Floralandnak, a finom tortát pedig az Édes Pöttynek. 
A Koncz család történetét Koltai-Nagy Balázs, Hajdú Melinda, Fazakas Géza, Csapó Virág, Magyar Éva, Lakatos Máté, Märcz Fruzsina, Antóci Dorottya, Szabó Dorottya, Pál Attila, Ferenc Bálint és Szegvári Júlia kelti életre. A látványos színpadképet Molnár Anna díszlettervező álmodta meg, a jelmezek pedig Pirityi Emese tervei alapján készültek. A darab dramaturgja Tóth Kata volt, a zenei szerkesztő pedig Krisztik Csaba, akinek a munkáját Szegvári Júlia segítette.