Emlékszik-e még valaki arra, mi az a "szocialista vígjáték"? Aminek társadalmi mondanivalója

ugyan kicsinyke volt, a humora pedig soványka, viszont a Patyolattól a Közértig bátran

kritizálta az élet nagy kérdéseit. Dunai Ferenc A nadrág című komédiájának vígszínházi

premierje egy csapásra szakított ezzel a módszerrel. Mert miről is van szó?



Egy szocialista nagyvállalat igazgatója titkolt szeretője ágyában fekszik egy szexin forró

éjszaka után. Egyfolytában a szocialista erkölcsről prédikál és a vállalati ünnepség dísz

szónoklatára készül a szocialista ipar csodálatos teljesítményéről. Egy valódi díszpinty. Egy

potentát. Képzeljék el Feleki Kamillt, aki épp Ruttkai Éva ágyából kászálódik ki és keresi a

nadrágját... Hát, igen. Ez a fránya nadrág! A bajok mindig ilyen apróságok miatt kezdődnek.

Mert nadrág nélkül mit ér a legnagyobb társadalmi pozíció, a legpontensebb férfiúi

büszkeség!



Mi marad egy emberből a nadrágja nélkül? És mi marad a rendszerből egy nadrágja vesztett

főkáderéből? Erről szól az elmúlt 60 év egyik legsikeresebb, és legmulatságosabb magyar és

bátran kijelenthetjük: "szocialista vígjátéka". Csak éppen a szocializmus bukott ki alóla. Vagy mégsem?