Színházak
Kaposvári Csiky Gergely Színház
- 2021/2022
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 1988/1989
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1980/1981
- 1978/1979
- 1975/1976
Bródy János - Szörényi LeventeKőműves Kelemen
- Kőműves KelemenGyörgy Rózsa Sándor
- BoldizsárHüse Csaba
- MátéFándly Csaba
- BenedekKelemen József
- IzsákMohácsi Norbert
- KarujSzőke Richárd
- MártonOrlik István
- AmbrusVati Tamás
- MihályGombai Szabolcs
- GyörgyFrigy ÁdámVida Gábor
- SebőZambrzycki Ádám
- GyulaKrizsán Dániel
- RadóVislóczky Szabolcs
- AnnaTompos Kátya m.v.Trokán Anna m.v.
- VándorGyuricza István
- rendezőBozsik Yvette
- koreográfusBozsik Yvette
- díszlettervezőCziegler Balázs
- jelmeztervezőBerzsenyi Krisztina
- dramaturgNémeth Ákos
- íróSarkadi Imre
- szinpadra alkalmaztaIvánka Csaba
- zenei vezetőLázár György
- korrepetitorBarabás Edit
- koreográfusasszisztensGombai Szabolcs
- világítástervezőMemlaur Imre
- súgóCsorba Mária
- ügyelőBors Gyula
- segédrendezőSzigethy Brigitta
Áldozat nélkül fel lehet-e építeni bármit is? De ha nem, akkor mit ér az az építmény, ami csak mások feláldozása által épül meg? A kérdésekre kérdésekkel felel Szörényi és Bródy rockoperája Bozsik Yvette rendezésében: milyen lesz az a vár, melyet csak emberáldozattal lehet fölépíteni? Átok, vagy áldás lebeg fölötte?
„… Nevetett azzal a kislány-nevetéssel, hogy: ti bolondok. Aztán nevetett még, de már komolyabban, ijedtebben, s a szeme sarkából rám villant a tekintete, hogy vele nevetek-e én is. De nem nevettem, a követ meg a mohát néztem magam előtt. S akkor abbahagyta a nevetést, s tudtam, hogy most ő is csak néz, meg a többiek is, hallgatagon, de az eltelt hat napra gondoltak, meg a szellemre, ami a falat dönti, meg a véka aranyra, meg arra, hogy hálistennek nem az ő feleségük... s akkorra már Anna úgy nézett mindannyiunkat, mint gyilkosokat. S azok is voltunk már, nem egyebek.
Aztán nekiláttunk, és raktuk a követ -- a hangját se hallatta, a szavát se, de sütöttem le a fejem közben, hogy a szemével ne találkozzam, s láttam, hogy ezt teszi a többi is, hogy ne kelljen ránézni. Beszélni meg nem lehetett, csak Boldizsár mert, az ördög, a pokolfajzat, s a szavára úgy rezzentünk mindig össze, mintha a templomban káromkodna valaki. -- Hé, ide még egy kanál habarcsot, Máté -- s tudtam, hogy az Anna válla körül rakják már. -- Így ni --
mondta Boldizsár. Ördög volt, sátánfajzat volt, mert nem omlott a fal, állt keményen, peckesen, reggelre is meg másnap reggelre is, és egyre
magosodott. Volt, aki belülről támogassa…”
(Részlet Sarkadi Imre novellájából)
2016. 11. 04.