Fergeteges bohózat egy lakásról, ahol egy bumfordi könyvkiadó beszélt meg üzleti találkát egy meseíró hölggyel, de váratlanul felbukkan egy másik férfi és egy másik nő, és még egy és még egy… és hozzá néhány félreértés és mindenféle titkos szándékok, amik férfiak és nők között lehetségesek, ha van hozzá egy kölcsönlakás…

1969-ben Ray Cooney, igaz, némi Chapman segédlettel, írt egy fergeteges bohózatot, jobbára a maga számára. Az ősbemutatón ugyanis ő játszotta Philipet, a kissé naiv, korántsem macsó típusú, saját lakásában is csak tébláboló könyvkiadót. Akire egyszer, egyetlenegyszer rámosolyog a szerencse, mert a neves meseírónő, Miss Cook nála szeretné legújabb könyvét, a Pincsi Toncsi és Don Dobermann legújabb kalandjait kiadni. A nagy anyagi lehetőségtől viszont majdnem saját cégtársa üti el, aki épp a puritánságáról és szex gyűlöletéről ismert írónő látogatásának napján használja a lakásban lévő irodát legújabb nőügyének, hogy is mondjam, „realizálására”…

„Alapvető, hogy az ember képes legyen újra és újra elővenni a kéziratot, hogy javítsa azt. Az első változat csak olyan, mint egy középszerű Ford, de amikor a szöveg már felbukkan a West Enden, az egy elegáns és kényelmes Rolls-Royce. Mindig felolvasom az első változatot másoknak, aztán reakcióikat látva sokszor lényegi változtatásokat teszek: átalakítom a szerkezetet, kiveszek-beteszek szereplőket, addig változtatok-pepecselek, míg a lehető legtökéletesebbre csiszolom azt.”

(Ray Cooney a drámaírásról)