A harmadik bé osztály új tanítónőt kapott. A fiatal, alternatív pedagógiai elveket valló Palóc Ildikó végtelenül hisz az elfogadásban, a demokráciában, ellenzi a frontális oktatást és a tekintélyelvű pedagógiát. Sajnos azonban nem minden szülő nyitott az új értékekre, egyesek akadékoskodnak, ironizálnak a szülői értekezlet kellős közepén! Ildikót elkeseríti ez a hozzáállás, úgyhogy kénytelen keményebb eszközökhöz nyúlni: na jó, ha ennyire nem bírnak magukkal a tisztelt szülők, akkor ácsoport, bécsoport, ácsoport, bécsoport...!!! - Azonnal dolgozatot írat a modern pedagógia elveiből. Csakhogy hamarosan elszabadul a pokol, és Ildikó kezéből kicsúszik az irányítás. Nincs más hátra, mint behívni az Igazgató Urat, hogy tegyen rendet.

Az előadás nézői - reményeink szerint gimnazisták és szüleik - együtt élik át, ahogy lassan, szinte észrevétlenül kiépül körülöttük egy diktatúra, amelyben döntésképtelen gyerekként kezelik őket, és amelyben hamar azzá is válnak.

A darab fontos pszichológiai és társadalmi kérdéseket vet fel, úgy mint:

Miért fog el bennünket a rettegés, ha felnőtt fejjel megint be kell ülnünk az iskolapadba?

Lehetséges-e a valódi reform ott, ahol a fejekben nem változott meg semmi?

Hol van a határ diktatúra és szervezett iskolarendszer között?

Hol van a határ felnőtt és gyerek között?