„Nem lehet megfelelésből dolgozni” – interjú Hevesi Fannival
Tavaly végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, most pedig a békéscsabai társulattal dolgozol. Milyen közeg fogadott?
Nagyon jól érzem magam, a várost is megszerettem. Az emberek nagyon kedvesek, a társulat pedig hihetetlenül családias, mindenkire lehet számítani. Meglepett, hogy mennyire barátian fogadtak. Azt gondolom, nem biztos, hogy ez mindenhol így van. Itt az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy közéjük tartozom. Nyilván új emberként nem ugyanúgy, mint azok, akik évek óta együtt dolgoznak, de annyira befogadóak voltak, hogy egyáltalán nem éreztem magam kívülállónak.
Horváth Csaba és Rába Roland fizikai színházi rendezői osztályában végeztél. Mit hoztál magaddal ebből a szemléletből?
A fizikai színház egyáltalán nem új keletű dolog, a volt osztályfőnököm, Horváth Csaba már nagyon régóta képviseli ezt az esztétikát. Én imádom ezt a formai világot. Szeretem, amikor elkezdek színészekkel dolgozni, és eleinte még ők is keresik, kutatják, hogy mi ez valójában. Nagyon jó látni, amikor rádöbbennek arra, hogy a fizikalitás, vagyis az, hogy a testünkkel kifejezünk valamit, a prózai előadásokban is jelen van. Ha egy kicsit nagyobb hangsúlyt helyezünk erre, máris más lehetőségek nyílnak meg. A testünkre nemcsak esztétikai eszközként gondolhatunk, hanem olyan formaként, amely önálló jelentést és szimbolikát hordoz.
A kis hercegben hogyan viszonyul a mozgás a kimondott szöveghez?
Igyekszem nem illusztrálni, mert azt gondolom, akkor a mozgás értelmét veszítené. Inkább alátámasztani szeretném vele a szituációt, vagy éppen ellenpontozni azt. Előfordulhat, hogy a test egészen mást fejez ki, mint maga a jelenet tartalma, és éppen ez segíti a karakterek jobb megértését. A mozgás tehát nem egyszerűen kíséri a szöveget, hanem önállóan is hozzátesz valamit a történethez.
Hogyan fogadták ezt a munkamódszert a Jókai színészei?
