Indiai táncgála az IBS Színpadon
IBS Színpadon november 23-án a Sivasakti Kalánanda Táncszínház Indiai táncgála előadását mutatja be az est vendége Szirmay Vera az előadást Somi Panni rendezte.
IBS Színpadon november 23-án a Sivasakti Kalánanda Táncszínház Indiai táncgála előadását mutatja be az est vendége Szirmay Vera az előadást Somi Panni rendezte.
A műsorban a színház klasszikus bharatanátjam darabok részleteit állítják színpadra a táncszínház táncjátékaiból.
A Sivasakti Kalánanda Táncszínház 1997-ben alakult Budapesten azzal a céllal, hogy Dél-India klasszikus táncát, a bharatanátjamot, megismertesse és megszerettesse a magyarországi közönséggel. Az alapító, Somi Panni, ekkor már 6 éve, 1991-óta tanított indiai táncot Budapesten. Sok szóló és a tanítványokkal közös csoportos előadás előzte meg a Táncszínház létrejöttét.
Az első pár év a bharatanátjam repertoár bemutatásával, feldolgozásával telt. Később a klasszikus darabokból táncszínházi átiratok születtek, majd megjelentek az első kortárs koreográfiák, melyek már a Táncszínház új stílusának kialakulását jelezték.
A továbbra is rendszeres klasszikus előadások mellett megszületett az első teljes estés kortárs darab (Angyalok a kocsmában, Merlin Színház 2005.) is, ami mind témájában, mind megjelenésében eltért az együttest egyébként jellemző indiai stílustól. 2007-ben létrejött az Ánanda lílá (Nemzeti Táncszínház 2007.), valamint a Kalava kúttu (Nemzeti Táncszínház Karmelita Udvar, 2008.) című darab, mely indiai hangulatokat, emlékeket hivatott elmesélni klasszikus és teljesen újszerű koreográfiák segítségével.
Mint az első indiai tánctechnikát használó magyarországi együttes a Sivasakti Kalánanda Táncszínház számos alkalommal kapott meghívást hazai és nemzetközi fesztiválokra, kulturális gálákra, különféle televíziós műsorokba.
A bharatanátjam Dél-India klasszikus tánca. Jelenleg kizárólag színpadi műfaj. Az elmúlt évszázadok során két különálló műfajból fejlődött ki. Egyik őse az a szakrális női tánc, amelyet a hindu templomokban élő táncosnők az istentisztelet részeként adtak elő. Másik őse pedig az a színjátszó technika, amelyet a klasszikus indiai színház fejlesztett ki. A drámákat, táncdrámákat férfiak és nők is játszották. Kézjelekkel, testtartásokkal, mimikával elevenítették meg a darab szereplőit. Ezeknek a technikáknak a felhasználásával született meg a mai bharatanátjam, mely élő műfajként nem csak a múlt emlékének ápolására, hanem mai darabok létrehozására is alkalmas.
Az odisszí Kelet-India klasszikus tánca. Története a 12. századig vezethető vissza; eredetileg Dzsajadéva vallásos költeményeinek előadására használták. Sokáig templomi tánc volt, majd bekerült az udvarokba. Egy ideig csak nők, majd nőnek öltözött fiúk táncolták. Ez az úgynevezett gótipua tánchagyomány mára csak nyomokban maradt meg. Jelenleg színpadi tánc, de az iskolák próbálják a templomi tánchagyományokat is életre kelteni. Első magyar származású képviselője Szirmay Vera.
Rendező: Somi Panni
Vendég: Szirmay Vera (Ausztria), odisszí tánc,
Szereplők:
Bánás Eszter, Domak Nikoletta, Kovács Beáta, Kovács Viktória, Kunvári Kriszta, Pap Réka, Sándor Éva, Somi Panni, Somogyi Eszter, Zboray Antónia
IBS Színpad
A műsorban a színház klasszikus bharatanátjam darabok részleteit állítják színpadra a táncszínház táncjátékaiból.
A Sivasakti Kalánanda Táncszínház 1997-ben alakult Budapesten azzal a céllal, hogy Dél-India klasszikus táncát, a bharatanátjamot, megismertesse és megszerettesse a magyarországi közönséggel. Az alapító, Somi Panni, ekkor már 6 éve, 1991-óta tanított indiai táncot Budapesten. Sok szóló és a tanítványokkal közös csoportos előadás előzte meg a Táncszínház létrejöttét.
Az első pár év a bharatanátjam repertoár bemutatásával, feldolgozásával telt. Később a klasszikus darabokból táncszínházi átiratok születtek, majd megjelentek az első kortárs koreográfiák, melyek már a Táncszínház új stílusának kialakulását jelezték.
A továbbra is rendszeres klasszikus előadások mellett megszületett az első teljes estés kortárs darab (Angyalok a kocsmában, Merlin Színház 2005.) is, ami mind témájában, mind megjelenésében eltért az együttest egyébként jellemző indiai stílustól. 2007-ben létrejött az Ánanda lílá (Nemzeti Táncszínház 2007.), valamint a Kalava kúttu (Nemzeti Táncszínház Karmelita Udvar, 2008.) című darab, mely indiai hangulatokat, emlékeket hivatott elmesélni klasszikus és teljesen újszerű koreográfiák segítségével.
Mint az első indiai tánctechnikát használó magyarországi együttes a Sivasakti Kalánanda Táncszínház számos alkalommal kapott meghívást hazai és nemzetközi fesztiválokra, kulturális gálákra, különféle televíziós műsorokba.
A bharatanátjam Dél-India klasszikus tánca. Jelenleg kizárólag színpadi műfaj. Az elmúlt évszázadok során két különálló műfajból fejlődött ki. Egyik őse az a szakrális női tánc, amelyet a hindu templomokban élő táncosnők az istentisztelet részeként adtak elő. Másik őse pedig az a színjátszó technika, amelyet a klasszikus indiai színház fejlesztett ki. A drámákat, táncdrámákat férfiak és nők is játszották. Kézjelekkel, testtartásokkal, mimikával elevenítették meg a darab szereplőit. Ezeknek a technikáknak a felhasználásával született meg a mai bharatanátjam, mely élő műfajként nem csak a múlt emlékének ápolására, hanem mai darabok létrehozására is alkalmas.
Az odisszí Kelet-India klasszikus tánca. Története a 12. századig vezethető vissza; eredetileg Dzsajadéva vallásos költeményeinek előadására használták. Sokáig templomi tánc volt, majd bekerült az udvarokba. Egy ideig csak nők, majd nőnek öltözött fiúk táncolták. Ez az úgynevezett gótipua tánchagyomány mára csak nyomokban maradt meg. Jelenleg színpadi tánc, de az iskolák próbálják a templomi tánchagyományokat is életre kelteni. Első magyar származású képviselője Szirmay Vera.
Rendező: Somi Panni
Vendég: Szirmay Vera (Ausztria), odisszí tánc,
Szereplők:
Bánás Eszter, Domak Nikoletta, Kovács Beáta, Kovács Viktória, Kunvári Kriszta, Pap Réka, Sándor Éva, Somi Panni, Somogyi Eszter, Zboray Antónia
