Egy régi legenda szerint, a szabolcsi kis falu, Uszka lakosai, mielőtt a labancok porig égették volna házaikat, elásták a falu két értékes harangját, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe.

A harangokat elrejtő kurucok már régen meghaltak, a rejtekhelyet azóta sem találják; de minden veszedelmekor - amelyből az évszázadok során bőven jutott az ott lakóknak - az emberek hallják, hogy a távolból sírnak az elásott harangok.

Így volt ez 1848-ban is, amikor nemzetőreinket temették, de sírtak az uszkai harangok a trianoni döntés előtti éjszakán is, amikor tisztán hallatszott, hogy hangosan, zokogva siratják elveszett magyar fiainkat...

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes új műsorában együttesünk fiatal táncművészei is teret kapnak, hogy koreográfusként, saját művészi elképzeléseikkel megmutatkozhassanak. Így emlékezünk az első világháború szomorú évfordulójára, amely háborúban annyi fiatalember ontotta vérét, s annyi szenvedést hozott minden elkövetkező generációnak.