„Tragikomikus lélekkukkolás, egy szexfüggő fiatalember kendőzetlen önvallomása – és sok humor várja A magyar Belmondó című színházi előadás nézőit. A monodrámát Baksa Imre, az ismert színész-rendező játssza, rendezője Rába Roland, a Nemzeti Színház művésze. A szokatlan darab a színház és a pszichiátria határmezsgyéjén mozog.” (olvassbele.com)

Külön köszönet Szőnyi Andrásnak és Éltető Andrásnak.

„Az istenek mindig azt veszik el az embertől, amit legjobban akar.”

Szokatlan, rendhagyó vallomás magamról, ahogy a terápián tanultam.

Köszönöm az orvosaimnak, a KINO mozinak, testvéremnek, Imrének, Daninak, Dórinak, Zolinak, és azoknak, akik meghallgatnak.



„ Mi történik akkor, ha az ember épp kezd felnőni, majd frontálisan ütközik az autópályán, túléli, és hónapokat tölt kórházban? Felépülése után végigdugja fél Budapestet, végigissza az itallapot, ahol, és amikor csak lehet, majd egy pszichológus segítségével elmélyíti önismeretét és az eredményt színpadra viszi. Ennyi? Közel sem, éppen ezért ajánlott a figyelmes szemlélődés és az odafigyelés Baksa Imre monodrámájának megtekintésekor.” (Villányi Gergő – frappa.hu)



„ Amikor az előadás elkezdődik, a néző még kapaszkodik a székbe. Akár egy mutatvány előtt, fel van készülve bármire. Biztonságban érzi magát, hiszen ő a közönség sorai között ül. A karfákat szorongatva engedi az egyszemélyes társulatnak, hogy a logikusnak tűnő levetített képsorok beszívják. A színpadon egy átlagosnak tűnő fiatalember jelenik meg. Valami azonban nincsen rendben. A terem hamar megtelik feszültséggel, amikor a nyers önvallomások áttörnek a színpad-dobogó határain és beszivárognak a közönség sorai közé.”

(frappa.hu)