Harold Pinter (1930-2008) részben magyar származású, angol drámaíró. 2005-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Több híres szerzővel (Ionesco, Beckett, Albee) együtt az abszurd dráma jelentős képviselője. Drámáiból egy abszurd világ képe bontakozik ki. Félelmetes világ ez, ahol az ember létét, biztonságát, nyugalmát ismeretlen erők fenyegetik, ahol a szeretet tehetetlen, komikus gesztusokba fullad, ahol nincs lehetőség arra, hogy az egyik ember megértse a másik gondjait, vágyait, szándékait.

Az abszurd dráma nem érvekkel bizonygatja az emberi állapotokat, pusztán csak bemutatja azt, konkrét színpadi képek révén. A nyelv radikális devalválására törekszik, olyan költészetre, amelynek a színpad képeiből kell kialakulnia.

A születésnap "A születésnapban a szoba, a menedék jelképe, egy kis tengerparti panzió társalgója. Ebbe a szállodába menekült Stanley, az idegbeteg muzsikus, a rideg, ellenséges világ elől. Ez a világ azonban nem engedi ki hatalmából békesség után áhítozó embert, és utána küldi pribékjeit. Egy pokoli születésnapi ünnepség során megtörik áldozatuk ellenállását, és másnap magukkal cipelik a tiltakozásra, beszédre képtelen, magatehetetlen zenészt. Az emberrablás három szemtanúja - más, más indítékból ugyan - de passzívan nézi a történteket.

Ki nem ismerné a nyomasztó, szorongásos álomnak azt a fajtáját, mikor menekülnénk valamilyen veszedelem elől, de lábunk felmondja a szolgálatot, és ki vagyunk szolgáltatva a ránk törő ártalomnak. Pinter alakjai is ezt az álombeli kiszolgáltatottságot élik át." (Csiszár Imre)

Sokan élünk ebben a világban szorongva és nézzük végig nálunk kívülálló okok miatt tehetetlenül szeretteink pusztulását.