A lázadó, engedetlen gyermek büntetése legyen halál – írja a Tóra. A Gólem Színház 2012-es évadnyitó darabja, a Ha lesz egy férfinak... című előadás a szülő-gyermek-közösség viszony dramatikusságára koncentrál. Egész pontosan arra is. A történet interpretációja egyrészről szigorú hagyományokat követ, másrészről rendhagyóan új értelmezést kap Frenák Pál és Visky András feldolgozásában.

Borgula András rendező a zsidó hagyományt ötvözte az interpretáció és az improvizáció módszereivel az új darabban. A feldolgozott bibliai törvény így szól (Mózes V. 21:18):

„18. Ha lesz egy férfinak lázadó és engedetlen fia, nem hallgat apja hangjára és anyja hangjára, és meg bár megfenyítik, utána sem hallgat rájuk. 19. ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, 20. és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiúnk lázadó és engedetlen, nem hallgat a szavunkra, dorbézol és részeges. 21. Akkor kövezzék őt halálra a város férfiai mind. Így irtsd ki a gonoszt a körödből! Egész Izrael hallja meg ezt, és féljen!"

Míg az isteni parancs az embert teljesen magára hagyja az "öld meg az engedetlen gyermeked" törvénnyel, addig a Talmud - a Tóra értelmezésének írásban szerkesztett változata -, hosszan értelmezi, magyarázza az értelmezhetetlent. Ha lesz egy férfinak... című előadás is egy és többfajta magyarázatra vállalkozik.

Az előadás első része egymásra épülő alkotói munka. Visky András író színműve és Frenák Pál koreográfiája kel különös és egymásba fonódó életre Marie-Julie Debeaulieu, a Frenák Pál Társulat tagja, valamint Takátsy Péter (Katona József Színház színésze) és Szilágyi Kata (Hoppart Társulat tagja) színészek előadásában.

Az előadás második része teljes mértékben improvizációra épül. A törvényt egy-egy közéleti személyiség, illetve a közönség értelmezi. Az ekkor születő mondatokból, gondolatokból folytatódik a Ha lesz egy férfinak... kezdetű címadó mondat.

A közönség azonban nemcsak a helyszínen mondhatja el véleményét, benyomásait. A Gólem Színház facebook oldalán kommentekben is hozzájárulhat, valódi alkotójává válhat a darabnak.

És akkor lássuk, hogy az alkotók mit gondolnak a törvényről:

Borgula András, rendező, a Gólem Színház művészeti vezetője:

„Engem az a pillanat érdekel, amikor a szüleim (vagy az értem felelős emberek) úgy döntenek, inkább halálomat kívánják, mint azt, hogy lázadó és engedetlen legyek! Különben is, mikortól számítok én lázadónak? Ki dönti ezt el?"

Frenák Pál, koreográfus:

„A megkövezés a kő megszentségtelenítése. Hiszen a kő ősi anyag, örök, szilárd létező, ideje emberidőn túli; az engedetlenek és engedelmesek születése előtt és halála után is hordozza a múlt emlékeit, az emberi döntések súlyát. A kő memoár."

Visky András, író:

„Megkérdezték a Tanítót: „Vajon valóban a Világ Ura adta ezt az iszonyatos törvényt?" „Nincs szülő, aki meg ne kövezné az ő gyermekét" – válaszolta a Tanító. „Igazat beszélsz?" – kérdezték megütközve. „Ne tőlem kérdezzétek – mondta a Tanító –, hanem azoktól, akiket megköveznek mindazért , amit megörököltek: az arcukért, a nevükért, a hangjukért , azokért a döntésekért, amelyeket nem ők hoztak meg , és amelyeket ők maguk is meghoznak majd, gyermekük nevében. Jákóbot Izsákért, Izsákot Ábrahámért, Ábrahámot a Világ Uráért kövezik meg"– fejezte be. Majd rövid szünet után, fénylő arccal hozzátette: „Boldog az az ember, aki ezt hallván, meg nem retten."